Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Vitaindító - Wolfgang Glänzel, Urs Schoepflin: Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl

WOLFGANG GLANZEL, URS SCHOEPFLIN 5 lettek a tudományosság kritériumai a bibliometriai kutatások eredményeinek értékelésében, sőt más területeken is alkalmazzák ezeket. 4. A bibliográfiai adatok előállításának egyre emelkedő költségei és a szolgáltatók monopolhelyzete következtében nagyon sok projektet lehetetlen a megszokott forrásokból finanszírozni. A tudománypolitika által megrendelt munka a bibliometriai makrotanulmányok egyik kedvelt formája lett. A tudománymetriai kutatásokat közvetve uralja a tudománypolitikai érdekcsoport, amely érdeklődését az «azonnal hozzáférhető» és «közérthető» mérőszámokra összpontosítja, bár a tudomány állása szerint kifinomultabb módszerek alkalmazására is lehetősége nyílna. Ráadásul az a tendencia érvényesül, hogy ezeket a kutatásokat csak részben jelentetik meg, a szükséges metodológiai apparátus nélkül, s ez csökkenti értéküket a bibliometriai közösség előtt. Ennek következtében egyértelmű eltolódás figyelhető meg a metodológiai kutatásoktól az alkalmazott bibliometria és «technológia» irányába. 5. A szolgáltatók publikációs politikája és az általuk felkínált információ-visszakeresési rendszerek egyre inkább korlátozzák a bibliometriai kutatásokat. Egyfelől az adatbázisok nem felelnek meg a bibliometrikusok elvárásainak, jóllehet a felhasználók nagy többségének az adatbázisok a jelenlegi formájukban kielégítőnek bizonyulhatnak. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a bibliometrikusok az adatbázisfelhasználóknak ma már csak kisebb - bár anyagilag elég jelentős csoportját alkotják. Az adathalmazok struktúrájában vagy a standardokban történő változtatásoknak csak akkor lenne értelme, ha legalább 10-15 évre visszamenőleg foganatosítanák azokat. Az ilyen mérvű változtatások, tekintettel a költségekre, teljesen irreálisnak látszanak. A hiányos adatokért (különösen a munkahelyi címek esetében) az adatszolgáltatók csak részben felelősek. Az esetek többségében a folyóiratok szerkesztőitől, sőt maguktól a szerzőktől ered a hiányos vagy hiányzó információ. Másrészről a bibliográfiai indexek felületes és önkényes kezelése (pl. több munkahellyel rendelkező szerzők esetében), a nem dokumentált szelekciós kritériumok, a felhasználók önkényes tájékoztatása és a kompatibilitási problémák ugyanannak az adatbázisnak különböző verziói (pl. az on-line és a CD-ROM) között, mindezek együttesen aláaknázták a nélkülözhetetlen bibliográfiai adatbázisokba vetett bizalmat. Egyre gyakrabban hallhatunk egy új, alternatív bibliometriai adatbázis létrehozásának igényéről is. Ha a bibliometria horizontján túlra tekintünk, láthatjuk, milyen személyi, szervezeti és pénzügyi háttérre van szükség például a társadalomtudományi kutatásokban vagy a kísérleti fizikában ahhoz, hogy jól megalapozott, empirikus adatbázist hozhassanak létre, amely megfelel a tudományos kutatás igényeinek. 6. A bibliometrikusok csendben eltűrik, hogy kutatási eredményeiket nem megfelelően használják fel a tudománypolitikában. Tovább súlyosbítja a helyzetet a kommunikáció akadozása és a hiányzó konszenzus a különböző kutatócsoportok között, melyek nem tudják megvédeni tudományos alapelveiket. Ugyanakkor nyilvánosságot kapnak a belső nézeteltérések és viták. 7. Kelet-Európában a társadalmi és politikai rendszerváltás kedvezőtlenül hatott a tudománymetriai kutatásokra. Különösen néhány balkáni országban a bibliometriá-