Glänzel Wolfgang, Schubert András, Vasvári Lilian (szerk.): Kis tudománymetria, nagy tudománymetria... és azon túl (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 8., 2001)

Hozzászólások

Hozzászólások 115 Az előbbi és egyéb, itt nem említett tényekből mégis levonhatjuk azt a következtetést, hogy a tudománymetria a széles körben elismert tudományos részterületté válás exponenciális növekedési fázisának még csak a kezdeténél tart. Néhány tünet A tudománymetriai kutatás tárgyát (pl.: folyóiratok, cikkek, hivatkozások, szabadalmak, pályázati pénzek, intézmények stb.) azok a kutatók vagy személyek teremtik meg, akik a tudománnyal vagy annak különböző vonatkozásaival foglalkoznak. Ebben az értelemben a tudománymetria a gazdaságtanhoz, a szociológiához, az informatikához, a könyvtártudományhoz stb. hasonlít. Ez a tény azonban nem enged meg semmilyen hierarchikus megkülönböztetést a különböző kutatási területek között, például a természettudományok előnyére, ahol a kutatás tárgyainak megléte alapvetően független az embertől (pl.: a molekulák, a vegyületek, a kémiai affinitás a kémiában vagy a részecskék, az elektromos és mágneses mezők stb. a fizikában). A tudománymetriai kutatás tárgyai mégis nagyon komplexek. A tudománymetriai megfigyelések «kísérleti» körülményei nem teszik lehetővé, hogy minden paramétert állandóként megtartsunk, mialatt egy tényezőt megváltoztatunk. Következésképpen a tudománymetriai megfigyelésekhez egyszerre van szükség természet- és társadalomtudományból származó módszerekre. Módszertani szempontból mostanában két kutatási magatartást figyelhetünk meg a tudománymetriai cikkekben. Számos kutató túlhangsúlyozza a számok, adatok, mutatók, adatbankok és a kifinomult matematikai és statisztikai módszerek lehetőségeit. Néhány kutató például az információ eloszlásának «egyre jobb» illesztéseit próbálja véghezvinni az adott valós rendszerre vonatkozóan, mely egyenértékű lehetne a természettudományok törvényeivel. Néhány tudománymetriai cikkben az alkalmazott adatok megbízhatatlanok (például a társszerzőséget csoportok vagy országok közti együttműködés bizonyítékaként kezelik) vagy nem a tárgyhoz kapcsolódnak (például szabadalomvizsgálóknak a szabadalmakra vonatkozó hivatkozásait a hivatkozó és a hivatkozott dokumentum kapcsolatának bizonyítékaként kezelik). A matematikai, statisztikai, szociológiai stb. módszerek megfelelő használata elengedhetetlen a tudománymetriában, de a módszerek alkalmazása csak eszköz a tudomány tudománymetriai aspektusainak vizsgálatában. Az előzőekkel ellentétben vannak olyan szerzők, akik az esszé stílusú, kvalitatív elemzést részesítik előnyben, és alábecsülik a mennyiségi módszerek fontosságát. (Vannak olyan tanulmányok, amelyek kutatócsoportok munkáját különböző szempontokból értékelik vagy amelyek kvalitatív tudománypolitikával foglalkoznak és tevékenységüket egyszerűen tudománymetriainak, bibliometriainak stb. címkézik.) Mindkét csoportban számos olyan szerző akad, aki kevés figyelmet szentel az adatok relevanciájának, a felhasznált módszerek alkalmazhatóságának és az elért eredmények értékelésének. A tudománymetrikusoknak fel kell vállalniuk a felhasznált adatok és módszerek jellemzésének, az elért eredmények értékelésének feladatát, és rá kell mutatniuk vagy javaslatot kell tenniük azok alkalmazhatóságára. Azért, hogy