Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 1. Mérhető-e a tudományos kutatás minősége? J. R. Cole és S. Cole

IM. MÉRHETÖ-E A TUDOMÁNYOS KUTATÁS MINŐSÉGE? * A tudományos közlemények minőségi megítélésének problémája már régóta hátráltatja a tudományszociológia haladását. A kutatók részéről tipikus magatartás, hogy hitet tesznek amellett, hogy a produktivitás mennyiségi mutatója nem azonos a minőség mutatójával, majd pedig továbbra is csak a publikációk számával törődnek.

1 Úgy tűnt, nincs gyakorlatilag alkalmazható módszer nagy mennyiségű közlemény minőségi elbírálására, vagy nagyszámú kutató életművének értékelésére. Az utóbbi években azonban a Science Citation Index (SCI) bevezetése egy olyan új eszközt adott a kezünkbe, amely szerintünk megalapozott és megbízható mértékkel szolgál ahhoz, hogy az egyes kutatók munkáinak jelentőségét elbírálhassuk.

2 Az 1961-ben létesített SCI nagyszámú folyóiratban megjelent tudományos munkákra vonatkozó idézeteket gyűjtötte össze. így megállapíthatjuk egy adott kutató valamely könyvére, cikkére vagy más munkájára utaló idézetek számát az 196 l-es, illetve 1964-től kezdve bármelyik évben. Az idézeteket vehetjük a közlemények viszonylagos tudományos jelentősége, illetve „minősége" jelzőjének. Ezt a feltételezést és eljárást megfigyelések és tények támasztják alá. Kenneth E. Clark alapos vizsgálatokat végzett a tudományos termelékenység mérésére. Egy pszichológiai szakértőbizottságot arra kért fel, hogy állítsák össze azon pszichológusok névsorát, akik szakterületükön a legjelentősebb munkát végezték.

3 Ezután megvizsgálta, az illető pszichológusok e listákban való előfordulási gyakorisága, és egyéb „kiválósági" mutatószámok közötti korrelációt. Az előfordulási gyakorisággal legnagyobb mértékben a folyóiratokban való idézettség korrelált (r = 0,67). Clark arra a következtetésre jutott, hogy - a pszichológia területén — az idézettség akutatómunka„értékének" legalkalmasabb mutatószáma. Ennek az eljárásnak az érvényességét egy más típusú vizsgálat is alátámasztja. A fizikai és biológiai tudományok Nobel-díjasait pl. olyan kutatók csoportjának tekinthetjük, amely e tudományterületek fejlődéséhez nagy mértékben járult hozzá. Igaz ugyan, hogy mivel a Nobel-díjat igen kevés kutató kapja, valószínűleg vannak kiváló tudósoknak más, hasonló méretű csoportjai, amelyeknek hozzájárulása a tudományok fejlődéséhez ugyanilyen jelentős lehet. Mindazonáltal a Nobel-díjas csoportról biztonsággal feltehetjük, hogy kiemelkedő eredményeket képvisel. Az SCI 1961 évi kötetében az 1955 és 1965 közötti időszak a Nobel-díjasainak életművére átlagosan 58 idézet található, szemben a többi kutatók munkáira 1961-ben kapott átlagosan 5,5 idézettel. Annak a negyedmillió kutatónak, aki az SCI 1961 évi kötetében szerepel, mindössze egy százaléka mutathat fel 58 vagy ennél több idézetet.

4 Persze elképzelhető, hogy a Nobel-díj e kutatókat mintegy „láthatóbbá" teszi, és így a díjat követő időszakban több idézetet kapnak, mint ahányat munkájuk minősége indokolna. Ezért a Nobel-díjasok csoportját két alcsoportra osztottuk, azokéra, akik a díjat 1961 előtt legfeljebb öt évvel kapták, és azokéra, akik 1961 után. Az 1961 előtti Nobel-díjasok *J. R. Cole, S. Cole: Social Stratification in Science, The University of Chicago Press, Chicago, London, 1973 (Measuring the Quality of Scientific Research c. fejezet, 21-37 old).