Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)
I. MAGYARORSZÁG - 3. A kutatómunka eredményeinek értékelése az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében Vinkler Péter
50 KUTATÓMUNKA ÉRTÉKELÉSE AZ MATA KKKI-BAN szen az irodalmazás közben nehézség nélkül rátalálnak a legtöbb idézetre, s az idézetszám után az osztálynak járó prémium is erre ösztönöz. Az idézetek után járó jutalom kiszámításánál csak azokat az idézeteket nem vesszük figyelembe, amelyeket az intézeti szerzők saját maguktól vagy egymástól kaptak. A hazai vagy külföldi társszerzők idézetei „valódi" idézetként jönnek számításba. Bár tudjuk, hogy az idézést nem lehet „megszervezni", de korlátozott körben mégis előfordulhat, hogy a külső kooperáló szerzők indokolatlanul sokszor idézik azokat a munkákat, amelyeket valamely intézeti szerzővel közösen írtak. Ezért a publikációs bizottság az idézeteket figyelemmel kíséri, s ha az említett jelenséget tapasztalná, akkor rátér a „valódi" idézetek használatára. Az összes önidézetet kiszűrni és csak a „tiszta", a „valódi" idézeteket (tehát az idéző szerzők egyike sem szerepel az idézett mű szerzői között) számolni — ez lenne az igazán helyes, de a SCI—rendszerben használt, első szerzők szerint csoportosított idézetek miatt, a megvalósítás túlzottan munkaigényes. Az intézet és néhány kiemelt kutatási részleg idézettség-vizsgálatának eredményeit mutatja be a 4. táblázat. A táblázatból látható, hogy a fajlagos adatok (az egy kutatóra jutó idézetszámok) jelentős mértékben különböznek. Esetünkben általában a nagyobb termelékenységű (több cikket megjelentető) részleg nagyobb idézetszámot is ért el. Míg az egy kutatóra jutó adatok lényegesen különböznek egymástól, az egy cikkre kapott idézetszámok kisebb mértékben térnek el. Ez a tény arra utal, hogy a cikkek átlagos szakmai színvonalát tekintve kisebbek a különbségek, mint az átlagos produktivitásban. Az idézetek száma évente, idézett cikkenként (nemzetközi átlagban az összes publikáció mintegy 40%-át nem idézik) a természettudományi szakirodalomban: 1,7. Ezt az értéket érik el hozzávetőleg az intézeti publikációk is, tekintve, hogy a 0,74-os adat (4. táblázat) csak 6 éves adatbázisra vonatkozik a várhatóan 10—14 évig tartó élettartam helyett és tartalmazza a nem idézett cikkeket is. Természetesen az idézettség vizsgálatánál nem szabad a kutatási részlegek szintjénél megállni. Előfordul ugyanis, hogy egy-egy részlegen belül néhány témát kiemelkedően eredményesen művelnek és ezeknek nagy az idézettségük, de más témák csekély idézettsége elrontja a jó eredményt. Ezért az idézettséget cikkenként tartjuk számon, s így azok minden csoport, téma vagy akár személy szerint is visszakereshetők. A kutatókat, tapasztalataink szerint, a hasznos információkhoz való hozzájutás miatt is érdekli munkájuk visszhangja; tudományos kapcsolatok keresését, kiépítését segíti az idézetekből nyert tájékoztatás. Fontos kérdés annak megvizsgálása, miért nem idéznek az irodalomban egy munkát. A közhiedelemmel ellentétben ez gyakran akkor is előfordul, ha a dolgozat szakmailag megfelelő. Az idézetek elmaradása a következő okokra vezethető vissza: — A publikáció témája „félreeső", a vizsgált probléma nem érdekes a nemzetközi tudományos közvélemény számára. — A publikáció megelőzte korát. (Felismeréseinek, teóriájának befogadásához még nem elég érett a közeg). — A publikáció az adott szakterületen nem alkalmazott vagy relatíve ritkán használt nyelven íródott. — A publikációt megjelentető kiadvány nem megfelelő. (Csak korlátozott körben ismert; hosszú a közlemények átfutási ideje; szakmai színvonala nem kielégítő; profilja nem felel meg a közlemény témájának). — A publikáció szakmai színvonala nem kielégítő. — A publikáció formailag rossz. (Nyelvezete nehezen érthető, következtetései nem világosak, adatai nem egyértelműek).
