Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

I. MAGYARORSZÁG - 3. A kutatómunka eredményeinek értékelése az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében Vinkler Péter

51 KUTATÓMUNKA ÉRTÉKELÉSE AZ MATA KKKI-BAN - A publikáció nyilvánvalóan helytelen állításokat, adatokat, következtetéseket tartalmaz (és még témája miatt sem kelt érdeklődést). - A publikáció szerzője(i) ismeretlen(ek) a nemzetközi tudományos közvélemény előtt és a közöltek nem kiugróan újak, fontosak. — A publikáció eredményei kiemelkedőek, benne jellemző, fontos teória, egyenlet, módszer, adat stb. leírása szerepel. A következtetéseket, módszereket általánosan elfogadják. (Az idézés ilyenkor gyakran a szerző(k) nevére történik pl.: a „neves" kémiai reakciók esetében Claisen-kondenzáció, Friedel—Crafts-reakció stb.) vagy jellemző fizikai állandók(pl.:Planck-állandó),illetve teóriák, elméletek, (pl. Heisenbergféle bizonytalansági reláció stb.). Ebben az esetben a cikk megjelenése után egy ideig még teljes bibliográfiával idézik a közleményt, később viszont már csak a nevet adják meg az idéző szerzők. — Nincs publikáció. A publikációs értékelés hatása á kutatások finanszírozására Az intézet kutatási részlegeinek rendelkezésére bocsátott támogatás mértékét az évente készített működési terv határozza meg. A terv rögzíti az egyes osztályok árbevételi előírásait, a tervezett közvetlen és közvetett költségeket, a megtermelendő nyereséget, az igényelt és jóváhagyott szolgáltatásokat stb. Az akadémiai támogatást, amely intézeti szinten a teljes költségvetésnek mintegy 40%-át teszi ki, két részre osztjuk. A pénzt 60%-ban a kutatási létszám arányában kapják az osztályok, 40%-ban viszont a korábbi 3 évben mutatott tudományos kutatási eredményességük alapján. Az 5. táblázat mutatja néhány részleg esetében a teljes költségvetési támogatás mértékét. Látható, hogy az egy kutatóra számolt összegek 197 eFt-tól 270 eFt-ig változnak. A közvetlen bérköltségre vetítve az 1,92-es arányszámtól 2,63-ig húzódik szét a mezőny. Nyilvánvaló, hogy ahol nagyobb a termelékenység - kisebb a kutatói létszám — ott a 60%ból kevesebbet kaphatnak, de a 40%-nyi részből kompenzálhatják a hiányt. A vázolt elosztási rendszer egyik hiányossága, hogy a kutatások kétségtelenül eltérő költségigényéből fakadó különbségeket nem veszi figyelembe. Rendkívül nehéz lenne azonban - bárha vannak is erre tapasztalatok - az egyes kutatási területek-időben változó költségigényességének felmérése. A jelenleg vázolt megoldás takarékosságra ösztönöz, és nagyobb költségeket igénylő kutatásokat csak akkor tesz lehetővé, ha tudományos eredmények megalapozták azokat. Az egyes tevékenységek közötti különbségek jóval nagyobbak a dollárigényeket illetően, az import anyag-alkatrész, valamint a műszerberuházási keretet tekintve. Ezt a két keretet a működési rend nem szabályozza automatikusan. A pénz szétosztása a konkrét igényeknek, lehetőségeknek, az intézményi céloknak, feladatoknak, kutatási programokban való részvételi kötelezettségeknek, továbbá az igénylők korábbi kutatási eredményeinek az igazgatóság által végzett mérlegelése alapján történik, speciális bizottságok szakértő véleményére támaszkodva. Míg a disszertációkban, cikkekben, előadásokban realizálódó alapkutatási teljesítmény inkább kutató-arányos, az alkalmazott, illetve a fejlesztő kutatások eredményei jobban jellemezhetők a technikusokat és laboránsokat is magában foglaló összlétszámmal. Az egyes részlegek hatékonysága azonban a legjobban a közvetlen bérköltségekre vetítve hasonlítható össze. (Természetesen figyelembe kell vennünk az adott szervezeten belüli egyes tevékenységek eredményességének összehasonlításakor a közvetlen anyagköltségekre, illetve egyéb költségekre, a társüzemi szolgáltatások összegére, az állóeszközértékre (tehát az egész in-