Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

III. FÜGGELÉK - 2. A tudomány szervezetének kialakulása: Egy tanmese tanulságai M. J. Moravcsik

206 A TUDOMÁNY SZERVEZETÉNEK KIALAKULÁSA A tudomány, mint intellektuális és kulturális erő ugyancsak megkezdte beszivárgását ezekbe az országokba, azonban igen lassan. Eddig csupán csak azokat a keveseket érintette, akik a tudományt és a fejlett technológiát külföldön tanulták. Ezekben volt elég tehetség, hajlam és non-konformizmus ahhoz, hogy a tudomány szellemét magukba szívják és azt életük szerves alkotórészévé tegyék. A fejlődő országokban azonban ezek nem ugyanazok a személyek, akik a kormányzatok tudományos és technológiai politikáját ösztönzik, akárcsak nyugaton, ahol a tudomány korai úttörői nem játszottak komoly szerepet társadalmuk szociális és politikai haladásában. Azok akik a tudománnyal és technológiával kapcsolatos döntéseket hozzák, olyan képzésben részesültek, amely megóvta őket „szükségtelen és haszontalan" eszméktől és nézetektől, nem kaptak bepillantást a tudománytörténeti, filozófiai és szociológiai vonatkozásaiba. Figyelmüket az előző tanmesék szomszéd kertjében levő gyümölcsökre irányították. így azután megszállottjai annak a nézetnek, hogy mivel ők felelősek a szegénység sújtotta országaik népe életkörülményeinek megjavításáért, nem szabad a tudomány olyan formáiban elmerülniük, amelyek nem kecsegtetnek azonnali anyagi eredményekkel. Olyan tudománypolitikát alkotnak tehát meg, amely megkurtítja a gyökereket, levágja a fölös gallyakat és eltávolítja a haszontalan leveleket abban a reményben, hogy gyorsabban és olcsóbban jut majd gyümölcshöz. Ez a módszer csak sikertelenségre vezethet. A dolgok fenti rövidlátó megközelítési módja nem a fejlődő országokban uralkodó szegénység következménye. A „haszontalan" dolgok előállításában sok fejlődő ország gazdag tradíciókkal rendelkezik - hogy csak néhány példát említsünk, a thaiföldi templomi falfestmények, a nigériai fafaragványok, a zairei maszkok és az indonéziai batikművészet. Az ellentét ezen művészi megnyilvánulások és a tudomány esztétikai és filozófiai vonatkozásaival szembeni vakság között szembeötlő ugyan, de nem meglepő. Végülis ezekben az országokban már évszázadok óta űzik a mágikus, vallási és díszítő célú művészeteket, de a tudományos gyakorlat mindössze néhány évtizedre tekinthet vissza. Az értetlenséget és vakságot nem csupán a tudomány lényegével szemben tapasztalhatjuk, de sokszor látszólag még eredményeivel szemben is. A fejlődő országokban szinte teljesen hiányzik a tudományos kutatás eredményeinek funkcionális értékelése. Ehelyett kormányzataik üres, formalisztikus havi kutatási jelentéseket kívánnak meg, amelyeket kényelmesen iratszekrényekbe lehet helyezni. Figyelembe véve, hogy milyen forrón óhajtják a szomszéd gyümölcseit maguk is megtermelni, az eredmények értékelésével szembeni közömbösségük első pillanatra meglepő. Nem olyan meglepő a dolog azonban, ha meggondoljuk, hogy - hasonlóak tanmesénk fiatalemberéhez - a fejlődő országok abbeli vágya, hogy a szomszédéhoz hasonló gyümölcsöket termeljenek nem abból fakad, hogy a gyümölcsöt megegyék, hanem abból a törekvésből, hogy gyümölcstermesztésben ne maradjanak alatta szomszédaiknak. A fejlődés fő hajtóereje nem az anyagi gazdagság felhalmozása, hanem a fejlett technológiájú államokkal szembeni kisebbrendűségi érzéstől való megszabadulás. Ahogy az évek során sok fejlődő ország tudományos és technológiai intézményeit végiglátogattam, és kísérőim bőséges kommentáljak végighallgattam, lehetetlen volt nem arra a következtetésre jutnom, hogy ezekben az országokban a játék célja a tudomány és technológia létezésének felmutatásával azt demonstrálni, hogy a világ közösségében egyenrangú partnerek. Az ilyesfajta ösztönzés valószínűleg meghatározó szerepet játszik ezen országok fejlődési irányának meghatározásában. Nem szabadna azonban megengedni, hogy ez legyen az uralkodó motiváció. Ha azzá válik, akkor meglehet ugyanolyan gyümölcsök fognak látszólag teremni, mint a szomszéd telkén, de keserűek, férgesek és ehetetlenek lesznek.