Braun Tibor, Bujdosó Ernő (szerk.): A tudományos kutatás minősége (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 4., 1984)

II. KÜLFÖLD - 6. Az egyetemi kutatási tevékenység értékelése E. Garfield

II.6. AZ EGYETEMI KUTATÁSI TEVÉKENYSÉG ÉRTÉKELÉSE* Világszerte minden évben az egyetemek és főiskolák százain az adminisztratív személyzet ezrei vesznek részt abban a kellemetlen tevékenységben, hogy több tízezer egyetemi oktató előléptetésével kapcsolatos értékeléseket végezzenek. Döntéseiket legtöbb esetben az egyetemi bizottságok értékelésére alapozzák, amelyek a jelölt oktatási képességeire, kutatási eredményeire és az oktatói-tudományos közösségben való aktív részvételére irányulnak. Noha az egyetemi értékelés és előléptetés ezen eljárásait már mintegy nyolcvan éve használják

1 e módszer érvényességét ma sokan kétségbevonják. Néhány szerző azt állítja, hogy az egyetemi szakmai értékelésben (faculty peer review) a személyiségnek és a kutatói elfogultságnak túlságosan nagy szerep jut.

2 Gyakorlatilag ugyanezt állítják a szakmai bírálatokról (peer review) a kutatás-finanszírozással kapcsolatban is.

3 Mások szerint az egyetemi szakmai értékelési módszer szeszélyes elemeket tartalmaz. Douglas Needham a Western Kentucky University-ről (Bowling Green) úgy véli, hogy az egyetemi értékelés szubjektív mivoltának gyakori következménye az, hogy különböző személyek elbírálásában összeegyeztethetetlen kritériumokat használnak.

4 Az egyetlen sportszerű eljárás feltehetően az volna, hogy egy egyetemi kar vagy tanszék minden jelöltjét — legalábbis az azonos pozícióra jelölteket — konzisztens ismérvek alapján ítéljék meg. Nem szabad lebecsülni ezeknek az értékeléseknek a gazdasági és társadalmi jelentőségét. A végleges státusz jelentős beruházást igényel az egyetem részéről, például a tartós egyetemi kinevezés megadásával az egyetem egy pályafutás időszakára mintegy egymillió dollárnyi kiadásra, vagy ennél is többre kötelezi magát.

2 Az értelmetlen beruházás ellen jó biztosíték az alapos értékelésre épülő státuszvizsgálat. A számításba vett egyének szempontjából pályafutási célkitűzéseikben óriási eltéréseket eredményezhet a nem megfelelő módon végzett értékelés. Ebben a tanulmányban áttekintünk néhány, az egyetemi értékelésben használatos kritériumot. Pontosabban, e tanulmány azt tisztázza, hogyan egészíthetik ki az idézési adatok ezeket a szubjektív értékeléseket. Az idézetanalízis célja az objektivitás növelése, és minden bizonnyal az értékelés elmélyítése kell legyen. Az idézetanalízisben többféle szempontot és eljárást kell vizsgálat tárgyává tenni. Noha az alkotókészség becslése kapcsán már többízben is tárgyaltam az idézetanalízist,

5,

6 azt a fajta felhasználását nem érintettem, amely az előléptetési döntésekben bennerejlő személyi, egyéni értékeléssel, kapcsolatos. Ezt nem csupán azért tettem, mert az idézetanalízis ellentmondásokkal terhes. Azok számára közülünk, akik rendszeresen használnak idézettségi adatokat világos, hogy ezek könnyen félreértelmezhetők, vagy nem megfelelő célokra manipulálhatók. Ezenfelül bizonyos eljárások, amelyek az idézettségi mutatók szakirodalomkutatási vagy bibliometriai/tudománymetriai felhasználásában nem jelentenek zavaró problémát, aránytalanul nagy nehézségek forrásaivá válhatnak, ha ezen adatokat egyének értékelésére használják.

7 Ezek a fontos szempontok azonban nem gátolhatnak meg ben*Eugene Garfield

: Current Contents, No.

44 (Oct.

31, 1983)5 és No.

45 (Nov.2,

1983)5.