Braun Tibor, Bujdosó Ernő, Ruff Imre: A tudomány mint a mérés tárgya (A MTAK Informatikai És Tudományelemzési Sorozata 1., 1981)

II. ORSZÁGOK ÉS SZAKTERÜLETEK - 4. A magyar koordinációs kémiai irodalom (1934-1976) vizsgálata tudománymetriai módszerekkel

64 A MAGYAR KOORDINÁCIÓS K ÉMIAI IRODALOM 18. ábra. A szerzők termelékenységeloszlása (Lotka-törvény): a) egyszerű szerzőségre, b) frakcionális szerzőségre. (A legtermékenyebb 19 szerzőnek megfelelő pontokat a b. ábrán a kitöltött körök jelzik n

a az np számú szerzőséggel rendelkező szerzők száma) Ugyanezek az adatok, de az éves publikáció-termelést ábrázolva láthatók a 17. ábrán. Itt feltüntettük a külföldi folyóiratokban közölt cikkek számát is, ami - az elektrokémiával összehasonlítva, ahol egy évben maximum 6 cikk (!) jelent meg külföldön — igen nagy nemzetközi „nyitottságot mutat. Jóllehet nem dédelgetünk túlzottan naiv álmokat a külföldi folyóiratok lektorainak csalhatatlanságát illetően, ám az aligha vitatható, hogy a koordinációs kémia ezzel a nyitottsággal jobban elkerülhette a „beltenyészet" okozta minőségromlás veszélyét. A szerzők termelékenység-eloszlását a 18. ábrán mutatjuk be. A 18a ábrán az egyszerű szerzőség (tehát a szerzők publikációs listájának „hossza") függvényében tüntettük fel az adott szerzőséggel rendelkező szerzők számát. Bár a szórás meglehetősen nagy, látható, hogy az eloszlás a Lotka-törvénynek felel meg, amely szerint az np számú publikációval rendelkező szerzők n

a száma n

7-val fordítva arányos, ahol 1 < y < 3 y a jelen esetben mintegy 1,6—1,7 között le19. ábra. A legproduktívabb 19 szerző („elit") hozzájárulása az évenként publikált összes cikkhez. Mindkét görbét hároméves mozgó átlagolással simítottuk