Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)
83 megh tudta, hogy reá tanítottalak. Kire kérdesztem: Mit Csinállyak Véle? Én bizony Atyámfia nem tudom mit Csinálsz véle. Én pedig mondottam néki: Noha tudod te ki rontotta meg, kíntelen lészek Szolga Bíró Urunkhoz menni, és megh is tudod gyógyítani. Kire felelte Doikó: Oda nem meny, hanem ma vagy holnap fogok menni mikor Senki nem lát. Megh fogom látni, vagy megh kenem, vagy bé kötöm. El is jött Dorkó, megh is kente, aszt mondotta, másnap is el Jön megkennyi, csak valami Szóba ne keverjem. De másnap nem Jött. Nem győztem várni Dorkót, hanem magam oda mentem már akkor ágyban fekütt. Kérdeztem mi lelt Dorkó Aszony? Mind várlak regveltűl fogva, miért nem jön el kegyelmed azt a nyomorultat látni. Kire felelte Dorkó: Én nem mehetek, mert öszve törtek az éjjel. Ládd minő nyomult vagyok most is. Hanem kérdeztem tűle: Ki tört. Engem az te feleséged mia, hogy tegnap ott voltam, Takácsné mindgyárt rajtam Jött. Kire is mondotta: Hát már mit fogjak cselekedni? Csak ugyan kíntelen lészek az Szolga Bírónak titeket bé adni. Kire felelte: Lássad mit Cselekszel, de én oda nem megyek, mert engem mindgyárt öszve csigáznak, hanem várakozzál. Várakoztam is. Harmadnapra oda is mentem, akkor is montam, hogy Doikó te lássad mit Cselekeztek, de én az Szolga Bíróhoz megyek. Kire felelte: Lehetetlen. Akár mit Cselekedgy, mert lehetetlen addigh meddigh fű nem lészen. Akkor talám méghis Csak valami Szóban ne keveij. Akkor füvet Szedek, a fűvel talám eleit lehet állani. Kire mondottam: Sokáigh lészen e nékem várni, mert mind az feleségem nagy nyavalyája és kicsinye rajtam. Nem várhatom! Kire felelte Doikó: Atyámfia, nem lehet kíntelenitenem az fűnek meghnevésit is az nagy nyomomságban el várni. Ha az Úr Isten füvecskét megh adgya, akkor mégis valamit megh lehet orvosolni. Hogy megh nyőlt, odamentem hozzá, oszt mondottam nékie: No Doikó néne, ki Jött már az a fű, gyógyícs megh az feleségemet. Kire is felelte: Mi haszna, oda megyek is, Semmi haszna nincsen már annak. Mégh is eljött Dorkó egyszer látni. Akkor es kente az feleségemet. Azután mégh Sokkal rosszabbúl kezdett lenni. Hogy én láttam, hogy hamisságban van, csak abban hattam, őtet többet oda nem hittam, hanem Szolga Bíró Uramhoz folyamodtam, abban minden Panaszomat megg Panaszoltam, azután Esküt tettem is Dodcóra és Takácsnéra. Mihent esküttetni kezdtem, az feleségemnek az nyavalyája csak hamar megh Szűnt. Az Gusin Generály 6 Borbélya és az városi Borbély István 7 alá jöttek nézni, mert akkor ott akartam tudni. Úgy mutatta megh az Generális Borbélyának, hogy semmit nem tehetett néki. Akkor az Generális Borbéllyá kereskedett az Sebben, majd csaknak arasznyi Szőrt ki vett belüle, kire mondotta az Generális Borbélya Borbély Istvánnak: Ha csak vénasszony meg nem gyógyíttya, ez nem borbélynak való Seb. Azután borbély eleit álhatta. Azután mint hogy nagy nyomomságban voltam bizonyos végére nem mehettem, — a feleségem is jobban lett. Ismét másodszor úgy jártam vele, hogy mikor az Lakodalmuk volt az Bátyámnál, az Tymár Mátyás lábát megrontották az Lakodalomban, hogy estvére nem is járhatott tűle, hanem tanították arra, hogy főzze megh az bojtorjánt. 8 Megh is főszte Pézes Miklós. Tymár Mátyás azt mondotta néki: mossa meg az levével, hogy regvei oda mégyen aki meg rontotta, csak az szűrivei kösse bé. Akkor is mindgyárt kora regvei Takácsné odajött, mindgyárt ételt melegített. Másodszor így jártam véle. Igen haragos vasas Német Szálva volt nálam, 9 rendelt Portióján kívül bort kért tőlem. Hozattam nékie egy meszely 10 bort, máslást 1 1 is egy meszelyt tőtöttem közéje. Oda is attam az Németnek, el is vette, azután kimének az Házbúi, mindgyárt Takácsné odajött hozzám, azt mondá: Bezzegh
