Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)
147 Secunda Testis Consors Andreae Kis Incola Fürediensis Annorum Circiter 30 Jurata et examinata fassa est. Az elmulló negyedik esztendővel a fatenshez menvén halat kérni Réz Ferenczné. Az fatens mongya: nem adhat, mert az Quártélyosnak tartya, aki meg marad, megoknak főzi meg. Arra felel Réz Ferenczné: No, Váljál, adnál még. Akkor az nap estve Világot csinált a fatens az maga házánál, úgy el veszet az Szeme Világa, harmad napig Semmit Sem látott. Az maga házában az ingválla a fatensnek egyik ujja veres, az másik fehér lévén. Harmadik éjjel az Szeme Világa elvesztése után, az mint az fatens az első urával együt fekütt volna, egy kék mentés Aszszonyt látva, az mint tugya is, nem más volt Réz Ferencznénél. Vitt kilencz Malaczot melléje, mindenikének egy-egy Koloncz lévén az nyakában. Azokat is látta, de az Ura nem látta. Kérdezi: Mi lelt Feleségem. A fatens mongya az Urának: Kilencz Malaczot hoztak mellém, majd az ábrázatomat is ki maiják. Hajnal előtt ugyan látta Szemeivel, hogy Réz Ferenczné el Vitte mellőle az Malaczokat. Semmi nyugodalma nem lévén, nagy ínséget szenvedett miatta. Tertia Testis Relicta Joannis Benyő Incola Fürediensis Annorum 34 Jurata et examinata fassa est. Et fassionem Secundae Testis corroborat, hoc adito 1: mert az fatensnek az Ura is halála órájáig nagy nyavalyában lévén. Réz Ferencznére volt az gyanusága. Az Ura Attyafiai is mondották, hogy Réz Ferenczné Anya is gyanús volt, hogy ha meg mondotta az Tyúkjának, az ágya alá ült, és mind addig ki nem jött onnan, valameddig nem parancsolta kijönni. Quarta Testis Consors Francisci Pap incola Fürediensis Annorum Circiter 27 Jurata et examinata fassa est. A fatens font tejért és borsóért Réz Ferencznének. Az midőn Szúnyog hállót Szőni akart volna, nem érte meg az fonalával, hanem kölcsön egy orsóval fonalat elvett. A Réz Ferencznét ugyan akkor az éjjel látta Szemeivel hozzá menni és meg nyomni, ugyanazon öltözetiben, a mellyben Szokott járni. Másnap reggelre viradván, a fatens a tűz helyén ülvén, oda megyen Réz Ferenczné, mongya a fatensnak: No te, míg az Világon élsz meg emlegeted aszt az Szúnyog hállót. Ezen Szavai után el mégyen Réz Ferenczné a fátenstül, el fordulván véle minden, a Szeme fénye is elveszett, hidegül tüze is. Két egész álló holnapig gyötrötte, fényes nappal is rajta menvén, hol két Szél lepedőben, hol két Szél kötőben reá vetette, és úgy gyötrötte, mondván az fatensnek: Meg emlegeted az fonalat. Midőn a fatens megfélemlet volna, úgy hogy maga házában sem mert maradni, fel készült, hogy el fog menni Bírák Uraimékhoz, hogy meg panaszolya az maga dolgát. Más nap oda megyen Saj Borka a fatenshez, és mongya néki: A Tanácshoz készülsz, de el ne meny, meg ne próbáld, mert arra bizonyságod nem lészen. Annak utánna a fatenshez hozzá járulván Saj Borka kötözte, reá olvasva párolta a fejét, és aszt mondotta, hogy meg ijedet kelmed Illona Aszszony. Annak utánna a fatens fel gyógyulván a betegségbűi, meg fonta maga kenderébűi az fonalat, s meg atta néki 2. Annak utánna úgy állott el rúla. Quinta Testis Consors Georgii Szabó Incola Fürediensis Annorum 31 Jurata et examinata fassa est. Lukán lak tokban hallotta a fatens Réz Mihálytúl, hogy fenyegette Réz Ferenczné ily formában: No várj, még aszt is meg keserülöd, a kit az Anyádtól ki Szoptál. Egy alkalmatossággal a természet folyása meg indulván Réz Ferencznén reá ragasztotta a fatensre. Egy háznál együtt laktanak. Egy holnapig azon nyavalyában feküdvén, reá támadt Réz Ferencznére, hogy őróla ragadot azon nyavalya reája. Arra felel Réz Ferenczné: Csak halyad, mert még nagyobb nyavalya is ér tégedet, ez csak semmi. Az
