Sugár István: Bűbájosok, ördöngösök, boszorkányok Heves és külső Szolnok vármegyében
Adattár - Boszorkányperek (1645-1814)
148 fatens az Báttyának is panaszolta, hogy ő roszszul vagyon. Mongya a fatens bátya: No, ha embertűi vagy roszszul, s meg tudom ki lészen az, Falubúi is által lövöm. A fatensnek Réz Benedek nevű Ura, ugyan Lukán laktokban a rétről hazajővén derellyét evet. Semmi baja nem lévén, Réz Ferenczné az Asztal végihez álván Réz Benedeknek az Szemébe nézvén úgy anyira minden belső részét meg látván, mintha két rét gyűrték volna, a feje az lába közé esett, úgy le rogyott, mintha bele lőttek volna. Annak utána Réz Benedek Parancsolta a Szolgának meg fogni Réz Ferencznét. Az Ura, Réz Ferencz othon lévén a szolgák nem bántották. Réz Benedek készült a Földes Úrhoz Szerdahelyre, de oda Sem ment. Meg fenyegette Réz Benedek Réz Ferencznét, és akkor jobban lött. Már Füreden az Újj Szászi György háza felében lakván, Újj Szászi ki ment Csapiárosnak, együtt lakot az fatens Réz Ferencznével. Az Ura ugy meg volt rontva, hogy hatszor sem ehetett a házban. Ha bé ment is néhányszor, állig hitte, hogy ki menyen. Az Istállóban hordottak eni néki. De Szegény Réz Benedek tíz esztendeig örökké gyötrődve, nem volt egéssége halála órájáig. És aszt is mondotta Réz Benedek, hogy a fejére tenné Réz Ferencznének a kezét és reá meme eskünni: az ő dolga és ő rontotta meg. Midőn meg akart halni Réz Benedek, hozzá ment Réz Ferenczné, meg simogatta a kezét és lábát, és Csak hamar meg holt, de aszt mi végre Cselekedte, nem tugya. Nem nagyobb Seb az ágyékán, mint egy betű, az mely miatt eset halála Réz Benedeknek. Együtt már az Újj Szászi házában lakván Juhos Ferencz kapva volt Réz Ferencznéhez. A fatens éjjel szoptatott, csak susogott. Réz Ferenczné aszt gondolta, hogy Juhos István vagyon ottan, de nem volt ottan. Hanem az suttogás után mongya Réz Ferenczné: Enye, ördög atta teremtették. Az fatens aszt halván csak bé fordult az falhoz. És azután mongya Réz Ferenczné: Ne félyetek, jertek bé. Elég ételem s italom vagyon bízvást. De nem látott Semmit, mivel nem is merte nézni. A fatens sok ízben hallotta gyertya eloltás után, Réz Ferenczné a Leányát erőltette: No, eb ágyábúl Született. No, Disznó Lelkű. De mire erőltette, nem tugya. Réz Ca renczné, — Nagy Istvánnétúl hallotta, — mondotta nála lakván, hogy hívták Réz Ferencznét éjjel, de aszt mondotta: Most nem megyek, dolgom van, menjetek el tik. Akkor nem ment el, hogy Réz Ferencz othon lévén. Sexta Testis Relicta Stephani Nagy Incola Fürediensis Annomm Circiter 40 Juramenta et examinata fassa est. Midőn az fatens Lakója lévén Réz Ferenczné, s kis gyermeke volt az fatensnak, nem nyugodhatot úgy az mint kellett volna. Hallotta éjjel, hogy hívták Réz Ferencznét, mondván: Jere ki Ersók. Mongya Réz Ferenczné: Nem mehetek ördög atták, dolgom vagyon. Sok kárát tapasztalta az fatens Réz Ferenczné miatt. Ki adot rajta, hogy tovább házánál lakni nem engedi. Szalonnáját és egyebeit el lopta, el menvén Polgár Jánoshoz lakni. Annak utánna egy éjjel Réz Mihálynéval Réz Ferenczné, a kiket is testi szemeivel látta bé menni az házban. Mongya Réz Ferenczné: Ölyük meg az kutya Születtét, ne kegyelmezzünk meg néki. Vágd el az kezét. Amint a fatensnak a torkát meg fogván is úgy fojtogatta, annyira, ha Isten nem lett volna, meg is ölték volna, s pámástúl a földre az ágyról le vonták, úgy gyötörték. Mely gyötrésután a fatens Sok ideig nem jól lévén miatta. Hogy fel szabadult az fatens, utána Réz Mihálynénak és Réz Ferencznének, ki menvén az házbúi, mongya nékik: No, várjatok Kuttyák, de ha reggelre Isten fel viraszt, fel mégyek a Bíróhoz. Arra felelte Réz Ferenczné: Nem bánom, ha el mégy is, nem félek, 12 Tanukat esküttettek is, nem félek sem Falutól és Bírótól. Az ágyban az Leányát Sokat mocskolta, nem engedte nyugodni. Kurvának Szukának, Kutya udvarában Születettnek Szidta, de mi végre, nem tugya az fatens.
