Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások II.
XV. Epikus szövegek
433 XV. 1. 3.1. U.az Elindult az úr Jézus Jeruzsálembe, Jerikóba szűz szent anyjával, Máriával. Midőn a hídon át akart menni, az ő szamaracskájának, lovacskájának lábaoskája meg ficamodott. Hogy ezen ficamodás abba ne maradjon, az úr Jézus szájából származott ezen ige: Csont csonthoz, ín ínhez, hús húshoz, vér vérhez forrjon össze! Miatyánk, Üdvözlégy Oszlassa az Atyaisten, oszlassa a Fiúisten, oszlassa a Szentlélek Úristen, oszlassa a Szentháromság egy Isten! Testi-lelki gyógyulásért esdeklek, mindazonáltal nem az én akaratom legyen, hanem, Atyám, a tied. Ammen. /Mindszent, Cso/ 3.2. U.az Amidőn az úr Jézus Krisztus elindult szűz anyjával, Máriával, Jerikóból Jeruzsálembe. Amidőn a nagy kőhidon ért, lovának vagy szamarának megficemödött a lába. Ennek a jószágnak is meg f icemedett. Krisztus Jézus szent szájává szálljon rá az ige. Ugy hogy: vér vérhön, hús húshon, bőr bőrhöz(!) forrjon össze! Mondom Isten erejévé, Szentháromság segítségéve. Maradjon rajta az Istennek szent Áldása, szent gyógyulása. /Pusztaszer, Cso/ 3.2. Variánsok : Apátfalva /Csa;6/, Mindszent /Cso;4/, Tápé /Cso/ 4.1. U.az Midőn Márja szent Józseppel szamárháton járt, a szamarának lecsúszott a lába a hidrú, osztán kificamodott. Józsep mondta Márjának, Márja mondta szent fÍjának, szent fija mondta ficamodásnak,
