Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások II.
XV. Epikus szövegek
434 XV. 1. mönjön hejre. Kimönést kűtte szent Anna Marjának, Márja kűtte szent fijának, szent fi ja kűtte hejre. Miatyánk, Üdvözlégy. Uram Jézus, vödd fő az én imádságomat a te szentségés szent atyád elébe, hogy lögyön hasznos, valamint hasznos vót a te anyád Márijának keresése. /Szeged, Cso/ 4.2. U.az Mikor az úr Jézus Józseffel, Máriával szamárháton járt, a szamár a hídra lépett s a lába a helyéről kihibbant. József mondta Máriának, Mária mondta szent fiának, Jézus mondta hibbant lábnak: menj helyre. /Arad, Ar?/ 5. U.az Ha valakinek a lába kificamodott, a tudósasszonyok a helyet simogatva ezt mondták: Isten elindult szent Péter után a pallásro de a pallás megmozdult és az Isten lába kificamodott. Istenem, szólj jó szót hejettem, jól igazizs meg, bűrt bűrrel, csontot csonttal, húst hússal, int ínnel, vírt vírrel, tedd ippé, ahogy te megadtad, ámme. /Nagyszalonta, Bi/ 6.1. "Menieles exit de pedibus Equorum. " /ló menyelésének gy./ Vronk xpc famar hatan Jhrlamba /Jherusalemba/ ha menth ew famara megh fanthulth vala. azt megh lata bodogh affon. az foth monta vala fiam ihc xpc Nam + megh fántolth louad xpc halla az foth monda En edes filém aniam megh fantolth merth laba ky menielth. En edes fiam ihc xpc poroncholok the fenth hiredel es the akarathodual hogy az the louad megh vigaffek. 1+ = lám / /3.bagonyai ráolvasás, 1488/
