Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások II.

XIII. Parancs, fenyegetés, kívánság egyházi átok/áldás formában

357 XIII. Hogy én lemoshassam Józsikámnak igézetit, szólítását, kántorba lett asszonyra, kántorba lett férfire, mindenféle személyekre. Úgy oszoljanak igézetyi, szólitási, mint ahogy édesanyja a világra hozta. Vegye ki az Isten a fejibül, feje kopátájából, szemiből, szeme kupájából, füléből, füle tövejiből, orrából, orra oimpájából, állából, álla kaptáiból, nyakából, nyaka osigájából, kéziből, kezeszára osontjából, lábából, lábaszára osontjából, minden izü boroikájából. Phu, semmi voltál, semmi légy. /U.ott/ 31.4. Variáns: U.ott 31.5. "Megrontott" tehén gy. Semmi voltál, semmi légy. Sem egy, sem kettő, sem kileno. Semmi voltál, semmi légy. Miatyánk, Üdvözlégy. Atya, Fiú, Szentlélek Isten nevében lemosom a marháoskámnak igézet

j it és szólitását. /U.ott/ 31.6. "Szorítás" gy. libánál Én lemosom ezeknek a szorítását, hogy ne fájjon nekik semmijük, és meg ne dögöljenek. /U.ott/ 31.7. "Megszólítás" gy. Sem egy, sem kettő, sem kileno. Édes jó Istenem, gyógyítsd meg, édes jó Istenem segítsd meg! Én ezt a kislányt, /Juliskát/ a jó Isten nevével kezdem mosni,