Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások II.
XIII. Parancs, fenyegetés, kívánság egyházi átok/áldás formában
356 XIII. Mikor a piros hajnal felhasad, Mária mondja szent fiának, szent fia szent anyjának, én lemosom szorítását, igézet j it M-nek, fejibű, fej elejibű, szemibű, szeme pupaibú, orrábú, orroimpájábú, szájábú, mellibű, torkábú, gégejibű, tüdejibű, májábú, lépibii, vesejibü, minden izü porcikáj ábú. Úgy oszoljon el a fájdalmad, mint az égen szétoszlatja az Úristen a felhőket, úgy oszoljon el a fáj dalmad. A vízbe belenyúlva háromszor: Sssitty! Sssitty! Sssitty! A vízbe nyúl, majd valamilyen tárgyhoz teszi a kezét, háromszor mondva: Ennek fájjon. /Zsére, Nyi/ 31.3. U.az Se kilenc, se nyolc, se egy. Mikor Jézus a fekete földön járt, elment Mária szüzanyához, én elveszem igézetét, szorítását ennek a fiatalnak, mindazon halottakért, akik meghaltak nyavalyában, valami nyavalyában szenvedtek, Hogy a jó Isten vegye ki mindenkinek f áj dalmát, a fejibül, feje kuputájából, szemibül, szeme erkeibül, orrábul, orra aimpájábul, szájábul, fogaibul, ajkábul, füleibül, kezeibül, lábaibul, szivibül, májából, minden izi-porcikájábul, a Szűzanya könyörögjön érte, és minden meghaltak, akik nyavalyát szenvedtek könyörögjenek érte, hogy a fájdalmat vegye ki a jó Isten a fejibül. /U.ott/ 31.4. U.az Atya, Fiú, Szentlélek nevében, ámen. Szent angyalok hirivel, Krisztus hatalmával, szűz Mária erejével.
