Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.
VI. Kijelentő formák
123 IV. 2. 8.10. U.az Halig assa meg a két fél szomszéd, az én gyermekemet leli a lopó hideg. /Torda, Aranyosszék, Torockó/ 8.11. U.az Ki hallja, ki nem hallja, hétfél szomszédság, az én fiamat a forró lopóhideg rázza. /Borsa völgye/ 8.12. U.az Ki hallja, ki nem hallja, hétfél szomszédság, NN-t rázza a hideg és töri a nyavalya. /U.ott/ Azonos szöveg : szívfogás gy. /U.ott/ 9.1. U.az Az anya éjfélkor a keresztúthoz ment, anélkül hogy visszanézne, és ezt mondta háromszor: Az én fiamat tolvajhideg leli, alsó-fölső szomszédj aim butit* neki. 1+ = balta/ /Decs, To/ 9.2. U.az Hallj átok-e, ásó-főső szomszédj aim, az én kisunokámat a tolvajhideg leli, bütüt neki! /U.ott/ 9.3. U.az Az én fijamat gyujtoványhideg leli, butit neki! /U.ott/ 10.1. U.az Ha a gyerek hideglelős, az apa a gyerek ingét napkelte előtt kiteszi az udvarra és ezt mondja: Alsó-felső szomszéd, szégyelljétek magatokat, az én kisgyerekemet a hideg leli! Ezután egy fát háromszor megráz, az inget hátradobja; elmúlik a gyerek hideglelése. /Somlóvásárhely, Ve/ 10.2. U.az Asu-füösü szomsz'éidok, szi'égyelléitek magatokat, az ein fijamat a hideg löli! /Somogyegres, So/ 10.3. U.az Szégyelljétek magatokat, alsó-felső szomszédok, hogy a fiam hideglelős! /Balatonmellék/
