Pócs Éva (szerk.): Magyar ráolvasások I.
Bevezető
21 különböző egyházi műfajok - különösen az egyházi benedikciók "készen kapott" szövegelemei "beépítésének" is, vagy ismert vallásos tartalmak ráolvasás vagy fohász-szerkezetekhez való spontán "hozzárögtönzésének" /pl. XIV. 42-47./. A ráolvasások egy része nem a mágikus ill. mágikus-vallásos funkció /A-nak ill. A-nak C közvetítésével B-re gyakorolt hatása/ hanem egyéb hiedelmek szöveges kifejeződése. A "mágia szöveges eszköze" értelemben ezek is ráolvasásnak tekinthetők, mert használatuk célja, módja, szituációja a ráolvasásokéval egyezik. Ilyen pl. a "beteg letagadása" /VI.2./, amely gyógyító célra használt szöveg, de hiedelemtartalma valamely betegségokozó lény félrevezetése; vagy a hiedelemlényeknek adott feladatok szöveges megfogalmazásai /V./, amelyek elhárító célú ráolvasásokként működnek.Ezeket hiedelemelvű szöve geknek nevezzük. Ezek egy része a ráolvasások szokásos szerkezeti sémáival rendelkezik, más része nem. Beletartoznak a ráolvasások funkcionális egészébe, de a fő hagyományozó tényezőként működő hiedelem révén egy-egy szövegcsoport a szöveg-konkrét funkci ó viszonylag zárt egységében működik. Egy-egy ilyen zárt csoport általában egyaránt tartalmaz spontán, az adott helyen ismert hiedelmeket "rögtönözve" kifejező szövegeket és állandó szerkezettel bíró, tartalmilag is állandó helyi szövegtípusokat ill. altípusokat. A szövegszerveződés különböző szintjein lévő szövegek egymással szoros kapcsolatban, mintegy cserélhetőségi viszonyban vannak. A rítuselvű szövege k összetett rítusok részeként hagyományozódnak, azok valamely részmozzanatához kapcsolódva. Különböző jelentéssel és formában ugyanarra a rítusra vagy annak egy mozzanatára utalnak. A gyógyító cselekmény egyéb funkcióit is kifejezhetik, de lehetnek a mágikus funkciót kifejező, a "valódi" ráolvasásokkal tartalmilag-formailag rokon, ill. azok szerkezeti sémáival rendelkező szövegek is. Az egyazon cselekményhez társuló hasonló jelentésű szövegek az azonos konkrét funk-