Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

a szultán hadüzenetét. (L. XXVII., eleje) - Még a "fortuna" stb. mellett is lelki motivumok az események közvetlen "okai", formálói: Győr és más várak "infensae fortunae acerbitate praefectorumque ignavi

a omissi erant. " (L. XXX., p. 433. ) Sőt még Isten segítsége mellett is a "dux Mercurianus" (Mercoeur Fiilöp Emánuel) "singularis virtus"-a és "fortitudo"-ja foglalja vissza Székesfejérvárat 1601-ben. (L. XXXII., p. 475. ) - Bocskayt, mint sok más aktorát, pl. Zápolyait, Fráter Györgyöt, az ambició és avaritia (nagyravágyás és kapzsiság) ösztökéli "procul ab aequo et honesto deductum affectandi regni Consilia et cogitationes in occulto coquere." (L. XXXIII., p. 496. ) Pártja "partim vi et metu", de "partim odio Germanorum" áll hozzá. (L. XXXIV., p. 504. ) - Viszont a németek - Wilhelm Oettinger, Esztergom német parancsnoka - nem bizik a magyarban, nemcsak a Bocskay felkelés hatása alatt, hanem "Üngaris pro veteri Germanorum more diffisus", mely bizalmatlanság Esztergomnál 1694-ben "res Ungaras perdidit. " (L. XXXIV., p. 511. ) És Basta György kapzsisága és kegyetlensége "nec ultimus hujus adversus Caesarem civilis belli concitator fuisse crederetur, ideoque nominis Ungarici odio vastata Pannónia omni, et omissa Transsylvania ingratam sui nominis memóriám posteris reliquisset", noha kiváló hadvezér volt. Görögországi származású ember - epiruszi -, de családja már több nemzedék óta él Itáliában. (L. XXXIV., p. 522.) - Perényi Gábor át akar pártolni Izabellához, de Telekessy Imre visszatéríti: "tam a Telekesyo sibi metuens, quam erroris temere commissi poenitens", megmarad I. Ferdinánd hűségén. (L. XX., p. 238. an. 1559. )- Fráter György Izabellával való rivalizálása (simultates) miatt adja át Erdélyt I. Ferdinándnak. (L. XVI., p. 180.) Hogy egy becsületes hadvezér lovagias érzése minő befolyással van a közvéleményre, szépen mutatja az epizód, mikor Schwendi, kit Istvánffy különben is igen tisztelt, maga szúrja le két katonáját, kik a Drágffyak sírboltjában fosztogatni kezdtek. Ezért, mondja Istvánffy, sokaknak megnyerte szimpátiáját, főképp azon területeken, melyeket újonnan foglalt el Miksa király számára. - Lázár diák és Fráter István, Bocskay legbensőbb familiárisai leleplezik Bocskayt, mert az ő mint magánuruk iránti köteles hálájuk mellett "Dei primum ... ac patriae amor et Caesaris obsequium debitaque ... aliud svaderet. " (L. XXXIII., p. 497. ) 95) Lássuk Istvánffy néhány jellemzését. Zápoly

airól - szokása szerint - halálát elbeszélve ad összefoglaló jellemzést. Szelid, békés, jő és tiszta erkölcsű embernek mondja, mint általában a kortársak "placido liberalique ingenio, moribus inculpatis", de bűne az ambició, az uralomvágy, amiért a törökkel való szövetségre vetemedett. Ha ezzel vádolták, I. Ferenc francia királyra hivatkozott. (L. XIII., p. 140. ) (Mellékesen: csak arról feledkezve meg, hogy Ferenc török szövetségével nem a saját népét és országát pusztíttatta el! ) Zápolyai török szövetségét Istvánffy igen realisztikusan itéli meg: Zápolyai személyes szempontjából helyes lépésnek mondja, az ország szempontjából annál végzetesebbnek: "si Joannem respicias, utique commodum et util

e (! ) sed si Christiana Respublica spectetur, quae hac barbari Principis expeditione in extremum conjiciebatur discrimen, prorsus funestum atque perniciosum. " (L. X., p. 95. ) I. Ferdinánd

: "Nemo enim nostrae aetatis princípium pacis et belli artium eo peritior, nemo gravissimarum rerum experientior fuit, nullus regum recte et sapienter factis, ac indulgentiae, dementia liberalitatisque exemplis eum superavit. " Minden arra érdemest adományokkal halmoz el, "omnes bonos et industrios viros, a quibus bonam operám Reipublicae navari posse animadvertisset, singulari amore prosequutus est",ugy hogy minden kérelmezőt kiel égitett ,és miként Titus, "diem se per380