Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Istvánffy Miklós
dídisse putaret", ha nem tett valakivel valami jót. Igen vallásos volt, s a vallás tanításaihoz igazította minden cselekedetét. A katonák zsoldjáról mindig gondoskodott (! ), s az érdemeseket ajándékokkal halmozta el. Csak éppen katonaember nem volt, de gyáva sein volt, mert a sok katonai csapás nem törte meg lelkét, s jő hadvezérei voltak, kik néha sikert is értek el. (L, XXI. vége, pp. 269-270. ) Vagyis igen kedvezően jellemzi Ferdinándot, kit Forgách Ferenc is aránylag elég enyhén itélt meg, mindenesetre enyhébben, mint általában Ítélni szokott, - Miksa császár és királ y "singulari juventae decore ac ingenua blandaque sermonis comitate facili aditu, alloquioque et aliis artibus" miatt mindenki előtt kedves, "et ne magnitudine animi, industria, ausuque et armis, parte inferior esse videretur, omnibus viribus contendere nitebatur." Eleinte hajlott ugyan a Luther-i tanok felé, de aztán "meliora amplexus Consilia, sincera mente repudiabat. " Tőle remélték, hogy a törököt kiUzi Magyarországból, az európai királyok és a pápa segítségével. (L. XXII. eleje, p. 270. ) - Bocskay t, már említettem, mélységesen gyűlöli, arrogantiája és megbízhatatlan királyhüsége miatt. "Ferunt eum", mondja haláláról beszámolva, "dominationis et potentiae dulceinde illectum, pravis cogitationibus causas quaesituruin fuisse, quibus incoepta abruniperentur et quae parta per injuriam habebat, retineret, simulque plura ad flagitia accingeretur, nulla Patriae et Reipublicae cura, nisi eum vita, quam longiorem sperabat, destituisset. " (L. XXXIV,, p. 521.) Még Báthory Zsigmond sem katonai képességeiért választotta fővezérré "non tam virtute, aut rebus fortiter gestis", hanem mert rokona volt. (L. XXIX., p. 413, ) Annái szebben ir a nagy Báthory Istvánró l , kivel pedig szintén nem állott egy párton. "Virtutes in eo fuerant maximae et admirabiles splendoris, munificentiae, facilitatis, exactissimaeque bello scientiae, disciplinaeque et in pace pietatis ac justitiae, ita ut vi bellica, magnitudineque animi ac victoriarum carsu et numero non tantum eos, qui paulo ante eum in Polonia regnassent, sed etiam superioris saeculi reges summo gloriae fastigio supergressus esse videretur. " (L. XXIV. , p. 319. ) - Legszebb jellemzései közé tartozik Istvánffynak, melyet Zrínyi Miklósró l és fiáról Zrinyi Györgyről adott, előbbinek Szigeten rövid ideig katonája is volt. A két beszéd, melyet Zrínyivel Sziget ostroma alatt mondat - Budina nyomán! - gyönyörű dokumentuma a kor legnemesebb, legönzetlenebb hazafiúi és keresztény lovagi eszméinek. És megvédi Zrínyit Forgách Ferenc rut vádja ellen, hogy ő szúrta volna le Katzianer Jánost pusztán bűnös kapzsiságból. (L. XIII., p. 135. ) Zrinyi György: "vir et ipse summáé virtutis et fortitudinis ... supra peritiae milìtaris opinionem multo etiam splendore liberális vitae, militarimque alumnorum copia, cultuque familiae Pannonicorum procerum longe clarissimus habebatur. " (L. XXVIII., p. 487. ) Ebben egyúttal felvázolja a korabeli magyar nagyúr, elsősorban katona eszményképét, tehetségben,jellemileg, élettartásban, hatalmi helyzetében. Erkölcsileg pedig a "vir bonus és nobilis semper in omnibus rebus gloriae et laudi bonaque nominis famae ... studet, nec quicquam fide antlquius habet. " (Balassa János védekezése I. Ferdinánd előtt.mikor "összeesküvéssel" vádolják.) (L. XXIV., p. 312. ) Mert Istvánffy hirdetője a becsületességnek, lelki és gondolkodási nemességnek is. - Telekessy Imre , bár nem előkelő származású, de nagy katona, s kiérdemli Istvánffy minden elismerését: "vir militaris et egregius, dux praestantissimus ... fűit parum liberali facie, nec valido aut procero corpore, sed acrls ingenii, vigore sublimi ac vehementi, adeo, ut tarnest! literarum rudis esset, nemo tarnen militaris disciplinae munera fortius ipso aut melius, diligentiusque obiverit, nemo eum imperatoria (hadvezér) virtutibus, auctoritate, felicitateque superaverit, ita, ut ex privato equite ad summos militiae honores evectus, fortunam quoque omnibus coeptis, consiliisque suis propitiam atque benignam ex per tus fuisse censeretur. " 381
