Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Nadányi János

Nadányi János Ismét az egész magyar történet megírására vállalkozott Nadányi János, külföldi tanulmányútján, Leidenben látva, hogy a magyar történetnek nincsen olyan rövidre fogott előadása, mely annak egészét felölelné, és csak a "tiszta történeti valóságot" adná, mig más népek történetéről közkézen forognak ilyen compeddiumok. Igy csatlakozott Nadányi azon külföldi Írókhoz, kik az egyes európai népek történetéről rövid áttekintést adnak: Florusokat, Florus, '(P. Annius), II. sz. -i (Hadrián-kori) római történetirőról, Livius kivonatolójáról nevezve el müveiket, a Florus Germanicus, Danicus, stb. mintájára megirta az ő Florus Hungaricusát. Nadányi János előkelő nemesi család sarja, született 1643 körül Körös Nadányban (Békés m. ). Apja Nadányi Mihály, erdélyi itélőmester, anyja váradi Gargőcs Erzse volt. Apját a legtragikusabb körülmények között veszítette el: ez gyanúba keveredvén az erdélyi urak előtt, vérpadon halt meg, mint annyi erdélyi magyar főember a XVI. és XVII. században. És irőnk elsiratja még több rokona elvesztését is. Apja halála után rokona,Rhédei Ferenc, ekkor mármarosi főispán gondoskodott róla, ez taníttatta éveken át Hollandiában, előbb (1658-ban) Utrechtben, hol Nadányi jogot hallgatott, majd Leidenben, hol irónk megirta 1663-ban, tehát mintegy husz éves korában történeti munkáját, a Florus Hungaricust. 1666-ban irónk már itthon van s Nagyenyeden tanár - logikát és a zsidó nyelvet tanította a kollégiumban - de hanyagsága, s lehet nyersessége miatt súlyos ellentétbe került tanítványaival. 1671-ben már Nagyváradon tanárkodik, majd Nagybajomban lett lelkész. Meghalt 1707-ben. Hogy magyar történetét megirja arra azonban Nadányinak más indítékai is voltak, mint hogy ilyes müvek hiányában a magyar történetet külföldi és magyar müveit olvasóközönséggel egyszerűen megismertesse. Nemesebb és messzebb tekintő indítékai. O használni akart történetírásával nemzetének, ha már fegyverrel nem szolgálhatta azt, mert ugy vélte, nagy haszon háramlik az emberekre, különösen a kormányt vezető férfiakra a történeti valóság helyes ismerektéből, s nagy kár származik annak nem ismeréséből, vagy helytelen hamis, elferdített ismeretéből -, hasonló gondolattal találkozunk Szalárdinál is hiszen a történet színjátéka - Nadányi szereti magát kissé dagályosan és képekben kifejezni (barokk!) - mindig ismétli magát, csak a szereplők változnak. 4) S e magas szempontok mellett, talán talán anyag' hasznot is remélt a messze külföldre vetődött, s hazájából a legnagyobb csapások hirét vevő erdélyi ifjú (az 1658 óta duló török-tatárjárás Erdélyben, apja, családja tragédiája) s Írással próbálta magát függetleníteni? Nem kívánok minden forrásos alapot nélkülöző feltevésekbe bocsátkozni. Nadányi tehát külföldön, külföldi kiadó megbízásából, részben külföldi közönség számára^) dolgozott. Innen van, hogy a magyar történetet az európai történet egy részeként, annak keretébe illesztve adja elő, s maga felveti a kérdést, vajon müve egész Európa, vagy csak egy ország (Magyarország) történetének nevezhető-e inkább. 6) Itt tehát messze tulment azokon a határokon, melyek kereteiben egy Istvánffy, vagy Forgách Ferenc, vagy más akkori magyar történetíró a magyar történet viszonyát az 425