Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
ségeknek ls babonás, csodás okát és értelmét adja. Hogy Zápolyai fején félrecsúszott a szent korona, annak a koronázáson jelenlevők természetesen okát abban látták, hogy Zápolyainak kicsi volt a feje, Szerémi azonban természetesen a babonás okadatolók magyarázatát fogadja el: méltatlan a koronára, mert kezét vérrel szenynyezte bel, mint ezt fentebb már láttuk. Hogy a Zápolyai által Perényl Péternek átnyújtott zászlót, mellyel őt az erdélyi vajdai hivatalába iktatta be, nagy terjedelmű lévén selyme, a nagy szél miatt 12 ember sem tudta kivinni a székesfejérvári préposti palotából a szabadba, de mikor a selymet levették a zászlórudról, "pacifice portaverunt", (Epistole, 140.) abban - noha egészen természetes dolog - Szerémi "mira res"-t lát. És "mira res"-t lát abban is, hogy Báthory István megőrült (51.). Együgyű látomásairól, jövendöléseiről nem is szólok. Etikája sem valami emelkedett, bár valami természetes becsületesség és jóra törekvés nem hiányzik belőle. Erre vezetem vissza szigorú kritikáját is. Erre még visszatérek. Vallásossága azonban inkább külsőséges és inkább a szertartások, vallásgyakorlatok betartásában nyilvánul, bár hite törhetetlen és mély meggyőződésből fakadó. Mégis, itt is anyagiassága vezeti, és túlságosan előtérbe helyezi az egyháziak jogainak és az egyházi vagyonnak sérthetetlenségét. Hogy a sérelmek nagyságát kiemelje, Szerémi a magyar egyházi vagyon történetét adja elő. (Ez az egyetlen eset, hogy történetileg okol meg valamit. ) Szent István a magyarok patrónusa és apostola alapította és gazdagon megadományozta a magyar egyházat, 366 (I) kolostort szervezett meg, ispotályokat is stb. De ezt a magyarok ő utána tönkretették, ravaszsággal és rágalommal (astutia et calumnia), és igy szentségtörőkké lettek. Mert egy magyar király sem tartja meg elődei törvényeit, noha a koronázáskor meg kell erre esküdnie. (Werbőczy Tripartituma!) Esküszegőkké, hűtlenekké és hitehagyókká lettek, és hálátlanok Isten jótéteményeiért, ki őket oly nagy auctoritással ruházta fel. És ezért Isten Pannoniát más, idegen népeknek adta át, mint a görögök országát is, kik üldözték az igazhitűeket; De a magyar királyok szerint: uj király, uj törvény. Zápolyai István, János apja, Perényl Imre, Péter apja, sőt mind a korabeli magyar mágnások ily szentségtörők, mert a kegyúri joggal elveszik a papi birtokokat. Ezért a papok már ugy Imádkoztak, hogy Isten tegye tönkre azokat, kik birtokaikat elvették. S ime, a főbünös, Perényl Péter megkapta büntetését, mert jött Szulimán és elvette az ő siklósi várát. És jött Szulimán egész Magyarország ellen, Mohács felé, hallva, hogy a magyarok egyházi kincseket használtak fel a fegyverkezés céljaira, kijelentette: Ha ő - Szulimán - merte volna elvenni azokat az ajándékokat, melyeket az ő elődei tettek Mahomednek, akkor "mox interfecissent me totus"(!) "vulgus Turcarum. " (u. o. ) Mert Szeréminek Szulimán az a nagy tekintély, kit megszólaltat, ha valami ellentmondást nem tűrő bölcsességet akar mondani. (Epist. 191-192., 190.) Egy kivétel van, Ujlaky Lőrinc herceg, aki "non erat particeps in hereditate ecclesiastica heres. " (192. ) És Így bünteti Isten a protestánsokat is a török hódítással. Székesfejérvár is azért veszett el, mert polgárai Luthert követik és gúnyt űznek a szentek szobraival, (Epist. 393.) mint már fentebb emiitettem, valamint azt is, hogy Buda felmentése 1542-ben azért nem sikerült, mert a keresztes hadak nem imádkoztak, nem vezekeltek, böjti napon hust ettek, nem volt pápai felhatalmazásuk a háborúra, és táborukban maga Melanchton hirdette az átkos uj eszméket. (Epsit. 375-376. ) Tehát vállalatuk nem volt "lustum bellum". (Melanchton valódi álláspontjára, valamint Lutherére 1. Szekfü, M. T. III. 2.109-110. ) Szerémi theológiai tanulmányai között hallhatott valamit "iustum bellum"-ról, melynek célja valamely igazságtalanság, jogsértés elhárítása, s a jogos, igazságos állapotok helyreállítása, mert a római egyháznak Szerémi tántoríthatatlan hive, s a lutheranlzmus előtte nagy bűn, melynek köve68
