Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
A Verancsics gyűjtemény legsajátságosabb, de legjelentékenyebb darabja Szerémi György mllve Ha a XV. -XVI. századi magyar történetírást méltán jellemezhettük azzal, hogy a humanizmus hatása alatt áll, ugy ez alöl Szerémi György és az ő "Epistola de perditione regni Hungarorum"-ja feltétlenül kivétel. Ez az irő korától elmaradottságában, rettenetes latin stílusában, gondolkodása sekélységében és korlátoltságában, lendülete nyersességében éppen ellenkezője annak, ami humanista történetíróinkat jellemzi, és rikitóan elüt kortársai: egy Brodarics, egy Oláh Miklós, egy Verancsics Antal, egy Forgách Ferenc iróegyéniségétől, történetírói alkotásaitól. Sőt: egyedül áll az egész magyar történetírásban és messze mögötte marad középkori un. krónikásainknak is. Mégis, a történetírás történetének behatóan kell vele foglalkoznia, nemcsak mert munkája kortörténeti részében igen előrelátó és kényes kritika mellett nagyértékü forrásnak is használható, nemcsak mert Eplstolája igen jelentős teljesítmény, hanem mert Szerémi - elég paradoxon - több tekintetben uj utakon jár a magyar történetírásban, s egy uj történetírási milfaj egyik első művelője lett azzal, hogy saját kora történetét irta meg, személyes élményei keretében, önálló műként, csupán egy rövid és zagyva visszapillantással a megelőző századra: Mátyás korára. (1456-tól kezdve.) Szerémi úttörőnek nevezhető, mert Brodarics kezdeményezését, mely csupán egyetlen esemény feldolgozása, ha egyáltalán ismerte, követni nem követte, viszont ő utána, a XVI. -XVII. században,a kortörténet műfaja uralkodik a magyar történetíráson. Nem mintha e századok kiváló kortörténetiről talán Szerémlt követték volna, - sokkal inkébb: ekkor az egész európai történetírás uralkodó műfaja a kortörténetirás -, mégis, ez a sajátságos iró, kit kétségtelenül Verancsics felszólítása tett kortörténetirővá, s kinek Eplstolája Verancsics kortörténeti adatgyűjteményének része, Verancsics megbízását egy oly nagy terjedelmű és részletes beszámolóval teljesítette, mely messze kimagaslik a gyűjtemény többi Írásai közül, és egészen önálló jelentőségű munka. És - Brodarics monográfiáját megint külön helyezve a magyar XVI. századi kortörténetek között - abban is Szerémi nyitja meg a követő két század magyar történetirásmüvei sorét, hogy ő az első a magyar történetírók közt, aki a mohácsi katasztrófa és következményeinek hatása alatt pesszimisztikusan itéli meg a magyarság jelenét és jövőjét, egy Thuróczy Mátyás-kori diadalmámora után. Ki volt ez a furcsa ember? Életrajza elég világosan áll előttünk saját müvéből, csak 1543 után - az Epistola idáig terjed - viselt dolgai derülnek ki más forrásokból. Családi neve nem Ismeretes, Szeréminek csak a megye után nevezi magát "György pap" - ahogy Zápolyai udvarában szólították - feltehető szülőfaluja, Kamonc (ma Kamenice) szemben Újvidékkel, a Duna déli partján feküdt. Születése 1490 tájára tehető. Apjának itt vendégfogadója lehetett, legalábbis apja házában találkozott György dunai naszádosokkal, kiktől első értesüléseit az akkori hadi-politikai eseményekről szerezhette, s a dunai végvárak, elsősorban Nándorfejérvár múltját, benne a Hunyadiakról szóló népies, helyi hagyományokat megismerhette. Itt, a török 57
