Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
veszedelem torkában ébredhetett fel érdeklődése a történet Iránt. Első Iskoláját szülőföldjén Járta kl, Iskolamesterének segédét (post magistrum In schola redemptor) Zápolyai később az ő ajánlatára nevezte kl csanádl püspökké. Kétségtelenül hatottak Szerémlre a délvidéken oly nagy szerepet játszó franciskánusok is, és Szerémit e délvidéki franciskánus kulturkör neveltjének kell tartanunk, melyből az obszervánsok krónikája is fakadt. (Erről e krónikát tárgyalva még szólni fogok. ) Mert Szerémi sajátságos latinsága is bizonyos rokonságot mutat az obszervánsok, igaz, az övénél mégis sokkal jobb latinságával. S ha az obszerváns krónika finom lelki világú és emelkedett szellemű első iró ja azzal kezdi müvét,' hogy rendjük bogumilok és patarénusok között virágzott fel, miként a rózsa tövis és csalán között terem meg, akkor ezt a hasonlatot az ő rendi krónikájukra is átvihptem azzal, hogy az az ő kultúrkörükben termett rózsa, mig György pap Epistolája a tövis és a csalán. Lehetséges, hogy Szerémi korán bejutott a Szerémség uralkodó nagybirtokosának, Corvin Jánosnak ill. özvegyének udvarába, mert rendkívüli részvéttel ir a Corvin család sorsáról, s mikor az özvegy hercegné Békésgyulára húzódott vissza, Török Imre, a Corvin birtokok elfoglalója elől (Szerémi, 43-44. ) talán Szerémi is vele mehetett, s ugy jutott el a Kamonctól kissé távol eső Gyulára, melynek iskoláját aztán járta. A gyulai iskola elég magas színvonalon állhatott, legalábbis XVI. sz. elején igen sok gyulai diák ment a krakkói egyetemre tovább tanulni. Gyulán Szerémi, ugy látszik, kitűnt szép hangjával, mert "precentor in ecclesia parochialis"-szá lett, és ilyenként énekelt Corvin Erzsébet hercegnő temetésén 1508-ban, majd Corvin János özvegyének temetésén is 1510-ben, kik közül - szerinte - az elsőt Török Imre mérgezte meg, a másodikat második férje, Brandenburgi György őrgróf bántalmazta halálra. Gyuláról, hol valószinüleg 1507-1510-ig tartózkodott, hazajárogatott Kamoncra, innen nézett át az ettől nem messze fekvő Futtakra, hol Török Imre kolostort építtetett, elbeszélgetni - rácul - az épitő foglyokkal, kik egyre mondogatták, mi épitünk, de a török megint lerombolja. 2) 1514-ben, talán már kevéssel korábban is kerülhetett Szerémi káplánként Perényi Ferencnek, a nagytehetségű, de léha fiatal humanista püspöknek váradi udvarába, 3) s itt Váradon élhette át az 1514-es mozgalmat is. 1521-ben Budán bukkan fel Szerémi mint akit itt már udvari körök jól ismernek, s Báthory Endre, a Nándorfejérvár védelmére kirendelt királyi had vezére magával visz a tervezett háborúba. Szerémi büszkén jegyzi meg, hogy kivonulásukat Mária királyné végignézte a királyi palota ablakából. De mikor Battára értek, megtudták, hogy elkéstek, mert Nándorfejérvár elesett. 4) A had nagy része eloszlott, az együttmaradt csapatok azonban lementek a végekre. Szerémi ezekkel tartott, s ott Bánffy Jakabnak, a királyi csapatok egyik vezérének lett udvari káplánja, valószínűleg 1521. októberétől 1522. márciusáig. Ezt az urát Szerémi szerethette, mert szokatlan kegyelettel szól róla mint jő katonáról, ki megfizette hadinépének havipénzét, (lunatio vagy pecunia mensionaria) (Szerémi szempont!) s még azt sem állitja róla, hogy megölt vagy megöletett valakit, nem nevezi még latornak sem, sőt éppen azt hirdeti, hogy őt mérgeztette meg riválisa, Báthory István. 5) (Szeréminél béke idején sem hal meg egy magyar ur sem természetes halállal!) Miután Bánffy-tói megvált, sikerült bejutnia a királyi udvarba. 1523 tavaszán már mint udvari káplán látogatja meg Tomori Pált Esztergomban, kolostori visszavonultságában, ő hozva meg neki bácsi érsekké és délvidéki kapitánnyá történt kinevezését. Szerémi ekkor nem sokáig maradt Budán mint II. Lajos káplánja, ugy látszik, az udvarban nem nézték őt jó szemmel, s ő sem érezhette magát jól Mária királyné müveit környezetében, a királynét legalábbis gyűlölte és minősíthetetlenül szidalmazta. Aradra ment tehát kanonoknak, s ezt a javadalmat viselhette 1523-1524-ben. (Igaz, az akkor nem kötelezett a javadalom székhelyén való tartózkodásra.) 1526-ban azonban már ismét királyi 58
