Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A tiszántúli történetírás a XVII. század végén

Kállai Fényes István Mintegy összekötő kapocs Bartha Boldizsár krónikája (1657-1664) és a névtelen Debreceni Diarium (1680-1685) között Kállai Fényes István 1675-ben irt verses krónikája, melynek szerzője a következő hosszú cimet adta: "Debrecen városának és ' az odamenekült számos magyaroknak a német császári hadak általi kegyetlen sanyargattatása és kiraboltatása az 1675. évi December havában. Kállai Fényes István D. városa hites nótáriussá által. " Fényes István városi jegyző, tehát magistrátusbeli személy, ki ugy látszik szintén hivatalos megbízásból fogott tollat, hiszen maga megmondja, hogy "város birájának irtam én ezeket. " (p. 583. ) Müve egy eseményre szorítkozik, tehát lényegesen szerényebb keretek között mozog, szerényebb célt követ, mint akár Bartha Boldizsár krónikája, akár a Debreceni Diarium. Tárgya Debrecennek Strassoldo Károly parancsnoksága alatt császári csapatokkal való megszállása, a városban rejtegetett kurucok és törökök kinyomozására és elfogatására. Fényes István valami Fekete Mihályt vádolja azzal - erről akkor nyilván mindenki tudta, hogy ki volt, valószinüleg debreceni ember -, hogy a várost Bécsben feljelentette, hol készséges meghallgatásra találva - mellesleg: Debrecen tényleg szállást adott sok kurucnak, ahogy ezt Fényes versének cime is elárulja - a várost elözönlötte Strassoldo német, horvát, magyar és hajdú csapataival. Kerek, eleven, egységesen megkomponált elbeszélésben, de egyes napokra tagolva adja elő irónk Debrecen nehéz napjait 1675. decómber 6-tól 22-ig. Alighogy megérkezett a katonaság, megkezdődik a kurucok felkutatása házról házra, s mint ez már ilyenkor szokás, megkezdődött a "ládanyitogatás", "boltnyitogatás", rablás, mindenféle erőszakoskodás, nőkkel való kegyetlenkedés. Előljár mindenütt a hajdú, és Fényes István elkeseredésében csak azzal vigasztalhatja magát, hogy egyszer majd a hajdú is megkapja méltó büntetését: "nem lészen Strassoldo mindenkor mellette. " (p. 583. ) Mint Bartha Boldizsár, Fényes István is erősen átérzi, panaszolja Debrecen védtelen, kiszolgáltatott állapotát: városuk senkire sem számithat, "az idegen csak addig szereti mig fizetnek neki", Erdély messze van, senki sem segíthet rajtuk, csak Isten. (575. ) Mert Fényes is Istenben látja minden földi történés végső mozgatóját. Fényes István csakúgy saját személyes tapasztalatait, élményeit, tudomását irta meg jól felépitett, élénken előadott, erősen átérzett, érdekes és Debrecen helyés kultúrtörténetére nem jelentéktelen adatokkal szolgáló, bár rövid verses krónikájában, mint a Debreceni Diarium irőja; s az ő krónikája verses formája miatt is sajátságos, de el nem mellőzhető terméke a XVII. század végi magyar kortörténetirásnak. Kiadás

: Révész Imrétől, a Magy. Prot. Egyházi és Iskolai Figyelmező, Debrecen, 1871. évf. -ában az 575-584. lapokon, R. I. rövid bevezetésével. 528