Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A tiszántúli történetírás a XVII. század végén
Babocsay Izsák Más természetű, az eseményeknek öncélúan az utókór számára megörökítése végett íródott, tehát szorosan vett kortörténetirási termék Babocsay Izsák tarcali jegyző "históriácskája", a "Fata Tarcaliensia,' azaz Tarczal városának főbb változásai" c. mU, mely épp ezért kiemelkedik az előbb ismertetett városi, hivatalos évkönyvezésből, bár formailag, egyes részeiben maga is csak évkönyv jellegű. Babocsay Izsák személyéről, életéről vajmi keveset tudunk. Bizonyára Tarcal szülötte volt, s minthogy magát nemzetes és vitézlőnek nevezi, nemesi származású lehetett. Eletét azonban a város jómódú, szőlőbirtokos, borkereskedő vezető polgári rétegének tagjaként élte le, mely büszke szőlei jó megművelésére, nemes borok termelésére, és élvezi az azokból folyó jó jövedelmek által biztosított jómódot, sőt gazdagságot. 1670-től 1698-ig Babocsay a város jegyzője volt, (hites notariusa) 7) vagyis a város vezetőségének tagja, aki - saját müve tanúságára - ismételten jár el városa megbízásából császári tábornokoknál, vagy a töröknél követként, nem veszélytelen, nagy felelősséggel járó kiküldetésekben. Ilyenkor rendszerint jelentékeny mennyiségű kitűnő borok felajánlásával igyekeznek Tarcal követei kérésüket alátámasztani. Babocsay aztán 1696-tól ideiglenesen, 1698-ban véglegesen megvált a város szolgálatától, 1695-től pedig mintegy 1704-ig a hegyaljai fiskális szőlők felügyelője volt. 1698-ban átköltözött Fónyba, hol 1714-ben meghalt. Babocsayt is a Wesselényi összeesküvés meghiúsultán kelt kuruc-labanc háborúskodás szenvedései, majd a felszabadító háborúkkal kapcsolatos katonai (élelmiszerszállítási, beszállásolási és pénzügyi) sanyargatások késztették kora eseményeinek megirására: célja egyenest e kegyetlen szenvedések megismertetése a "keresztény olvasóval", ahogy ezt müve zárősoraiban maga megmondja. A mü három évtizedet ölel fel Tarcal városa történetéből: az 1670-től 1700-ig terjedőket, és Babocsay e három évtized szerint is osztja be Írását három részre. E három rész, tehát a tulajdonképpeni kortörténeti rész elé aztán rövid történeti bevezetést tűzött, melyben előbb ismerteti városa földrajzi fekvését, majd vázlatos történetét adja összefüggő, nem évkönyvező elbeszélésben, s ezek után rátér tulajdonképpeni tárgyára, az 1670-től 1700-lg terjedő tarcali történetre, itt már évek szerint tagolva és elszigetelt eseményekre bontva anyagát, az egyes, magukban lezárt eseménysorokat azonban megint külön-külön kerek egész elbeszélésekké képezve ld. 529
