Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

A tiszántúli történetírás a XVII. század végén

hóhér felakasztotta magát. 5

1 Helyet talál a Diariumban a sorsdöntő hadi esemény, a török veresége Bécs alatt 1683-ban, melynek hire szeptember 22-én ért el Debrecenbe, 26-án pedig Vác felől jövő emberek által megerősíttetett. Debrecen egyetlen gondja most: hol van Thököly, őt félti, őt keresi, mert Debrecen Thökölianus. Élénk, eleven, szines kép az Debrecen e kori életéről, melyet a Diarium elénk tár, hiteles rajza annak. A mii irója saját személyes tapasztalatait, tudomását irta le, s bárki legyen is nincs hiján irói kvalitásoknak. Történetirásnak hivatalos jellegtl évkönyvezése ugyan nem tekinthető, de mindenesetre érdekes, s már nagy terjedelme miatt is jelentős terméke ama sajátságos, a kortörténetirás határán mozgó évkönyvezésnek, mely Magyarországon a XVII. században oly szépen virágzott. Hogy a Diarium irója vallásos lelkével a földi eseményeket - igy a debreceni birőválasztást is - "Istennek igazgatásából" történtnek látja, ez még nem nevezhető történetszemléletnek, hanem vallásos nevelésből, vallásos hitből, érzésből fakadó meggyőződés kisugárzásának. És nem valami mélyebb történeti átnézet lecsapódása az egyes évek végén olvasható epigrammák sem, melyek az év eseményeiből bizonyos összefoglaló tanulságokat vonnak le. A mU egyetlen, eredeti kézirata Debrecen város levéltárában 23. sz. a. Felfedezte és kiadta Csűrös Ferenc, Debreceni Diarium c. a., a Tört. Tár, 1909. 532-546; 1910, 51-95, 223-253, 354-375, 566-596; 1911, 37-67, 161-203. 11. -in. Jegyzet: ^Tört. Tár. 1910., 375. és 1909., 259. lapok. 2

) 1909. ,544. 1910. 58. 1910. 58. 1911. 203. 1911. 53, 54, 55. 527