Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A tiszántúli történetírás a XVII. század végén
DEBRECENI DIARIUM Már kissé más természetű, kifejezettebben hivatalos városi évkönyvezés jellegű, valóban évek és napok szerint tagolva, elszigetelt hireket /nem folyamatos előadásban egységes kompoziciővá megfogalmazva/ adó tiszta diarium, egy névtelen debreceni Íróember részletes feljegyzései az 1680-1695. évek alatt Debrecenben történt eseményekről. Ezen elég terjedelmes m(i Debrecen város levéltárában a városi jegyzőkönyvek közé ékelve maradt fenn, már ez is kétségtelenné teszi hivatalos jellegét, íróját felfedezője és kiadója, Csűrös Ferenc, Debrecen történetének érdemes kutatója Takács István városi diákban keresi, kinek nevét a Diarium egyik évzáró epigrammája végén olvasható, szerzőmegnevező siglákból - legvilágosabban a "scriptum est per Steph. T. Debrec. P. C. C. T. " betűkből - véli kikövetkeztethetni. *) Ha Diariumunk műfajban el is tér Bartha Boldizsár krónikájától, témái ugyanazok, mint amannak, és ugyanazok szempontjai is: a város vezető rétegének, melyből a tanácsbeliek, biró, nótárius stb. kikerültek, szempontjai, de kétségtelenül a város, s ebben - messzebbről - az egész lakosság java, szempontjai is. Diariumunk tárgyai a városi legéletbevágóbb események, igy Böszörmény felől az ott Caprara alatt táborozó császári hadaknak és labanc magyaroknak, Váradból és más várakból azok török őrségeinek, de szintúgy Thököly kurucjainak élelmiszer követelései, de folytonos portyázásai is a város és polgárai nyájai, gulyái, ménesei elhajtására, aztán meg a városi magistratus tagjainak állandó követjárásai ugyané hatalmasságoknál, mikor is az otthonmaradottaknál meg nem szűnik a gyötrő aggodalom: vajon visszajön-e a kiküldött? Mert gyakran megtörtént, hogy sem Caprara, sem a török pasa, sem Thököly nem engedik vissza Debrecen követét, mig követeléseiket - rendszerint magas váltságdijat, hatalmas élelmiszerszállításokat a város nem teljesítette. Teleki Mihály Erdélyből egyenest a hozzá küldött debreceni megbízott ágyúhoz köttetésével fenyegetőzik, amit egyszer meg is cselekedett. Pedig e követek mindig szép ajándékokkal mernek csak e hatalmasságok elé járulni. Nagy gond a városnak császári, török, vagy Thökölianus kuruc katonaság beszállásolása is, s a Diarium éppen azzal kezdődik, hogy Debrecen városa, a töröktől nyert mentességre hivatkozva viszszaveri Thököly kurucait, kik a városban kerestek kvártélyt. Aminek persze elmaradhatatlan következménye lett, hogy a kuruc megtámadta, kirabolta, sőt olykor meg is ölte az utjá ba akadó debreceni embert. Jogtipró, rabló világ volt ez. De magában a városban sincs jogtisztelet, jogbiztonság, s midőn a városi tanács megengedi a szegény debreceni népnek, hogy a városi erdőben kivágja a "megjedzett fákat", azok a "tilalmas" erdőre is rámennek, "a t. tanács nem kis injuriájára", ugy hogy meg kellett tiltani és akadályozni a további favágást. 2) Természetesen regisztrálja a Diarium a birőválasztásokat is - enélkul nincsen városi évkönyv - és előad nagy elemi csapásokat (igy az 1680. évi nagy tűzvészt. )3) bűnügyeket, kivégzéseket, köztük, hogy egy asszony "elégséges tanuk által megterheltetvén ördöngösségért megégettetik. " 4' Ezt a csúnya babonaságot a Diarium irója elhiszi, az Ítéletet helyesli. De előfordulnak a Diar iumban kuriozumok is, pl. hogy a 526
