Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
A magyar történetírás a humanizmus, a mohácsi vész és a török megszállás hatása alatt
sem történetíró, hanem kora eseményeinek inkább a jelen, a kortársak számára való feljegyzője, kit főképpen az foglalkoztat, hogy ki felelős a sok szerencsétlenségért, és mit kellett volna tenni, hogy mindez be ne következzék. A felelősség nem csupán a magyarságé, hanem a keresztény fejedelmeké, akik nem törődnek a "communis omnium salus"-szal - Európa, kereszténység - közös javával, hanem csak magánérdekeikkel: "privatis cupiditatibus indulgere", s nem a török, hanem a többi keresztény fejedelem felett igyekeznek hadisikereket elérni (226-227. ). Pest ostroma sem a török ereje miatt hiusult meg, hiszen ez már menekülésre gondolt, hanem a germánok elhamarkodott visszavonulása miatt, s más "minus laude aut saltern honeste excusatione dignis causis. " (226-227.) Egyébként is a németek csak kevés segítséget küldtek, azt is lassan, a cseh pedig nem akar határain tul harcolni (228. ). Tehát irónk Magyarország ügyét egynek látja az egész kereszténységével, sőt Magyarországot már nem is látja önálló országnak: "regis Romanorum... nos ditionis, heu ipfausto fato nostro sumus. " (240. ) Feltűnő Írónknak a magyar társadalom egyes rétegeiről alkotott ellentmondó értékelése. Az alsóbb rétegeket egyfelől megvetően bírálja: Valpó az odamenekült parasztok ijedtsége (confusione rusticorum) és gyávasága miatt adja meg magát, kik "strennue mortem obire deprecabantur. " (Szulimán mellesleg, mégis leöleti őket, kivéve azokat, kik vitézül harcoltak. 232.) Pécs elestekor a kanonokok és a vagyonos polgárság menekül, összekapkodva értékeit, a menekülés izgalmában és zűrzavarában pedig házukat tárva-nyitva hagyják. Erre szolgáik (civium servi) jól ismerve uraik rejtekhelyeit szabadon rabolják a még ott hagyott javakat. Székesfehérvárott pedig a nép a katonaságot hátbatámadva átadja a várost Szulimánnak, "ut plerumque usuvenit in rudi vulgo, et ingenuitatis ignaro, plurium magis valuit metus, quam paucorum (magyar-német-olasz védősereg) virtus. " (238. ) Másfelől abban a kitalált dikcióban - egyébként valóságos cicerói szónoklatban - mellyel a székesfejérvári biró a török basákat: "passae inclyti"-t üdvözölte volna, s mely nem egyéb, mint az iró véleménye a meggondolásokról, melyek Székesfejérvárt megadásba vitték, ebben a beszédben meg a "summates ac praesides"-t, tehát a főembereket vádolja, kik rabszolgákként tartják a népet, "si aut illi nobis Turcae essent, aut nos illis... Nec minus eis servimus, quam mancipia, hocque solo secus, quod vestro more venui nos non exponunt, ut saepius habeant quos spolient et expilent", (241) kik tehát csak azért nem árusítják ki őket pénzen, - miként ti törökök teszitek velünk! - hogy legyen nekik, kiket többször is kiszipolyozhassanak. Nem szólva a naivitásról, hogy a szónőki Itatás kedvéért a töröknek ilyen sértéseket mondat irónk szemébe, (ami csak azért lehetséges, mert az egész szónoklat kitalálás), feltűnő az erős ellentmondás a népre mondott előbbi megvető kijelentései, és az urak eUeni eme kirohanása között. Talán ezt a szónoklatot más szerzőtől vette az iró?, vagy ami valószínűbb, egyformán elégedetlen Magyarországon mindenkivel? írónk stratégiához értett, talán maga is magasabb rangú katonatiszt volt, mutatja megjegyzése, miszerint a felsorolt várak mint "membra fortissima haerebant Budae", s belőlük "Buda restituti potuisset, si ea tenere ac tueri scivissemus. " De jártas alkotmányos dolgokban is, nála olvasom először magyar történeti műben a "Status et Ordines regni" terminust. (M.H.H. II., II., pp. 22-24., az idézett lapszámok erre a kiadásra vonatkoznak.) Ujabb leirása Székesfejérvár vesztének az Exicidium Albaeregalis sic se habetur, c. dolgozat. írója ennek is ismeretlen, de a mü teljes, 7 0) kerek elbeszélése Székesfejérvár 1543, évi ostroma- és bukásának. Lényegében egyezik az előbbivel, némely részletet azonban jobban kiemel: a magyar-német-olasz védősereg ellenáll, de a. elves nem dolgoznak az erődítéseken, akár mert bíznak a várárok áthatolhatat49
