Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében

soror germana ja Bornemissza Anna fejedelemasszonynak, Teleki Mihály ugyancsak a fejedelemasszonynak cognatusa, ezért mindenhatók mindketten Apaffynál. 4

0) Bethlen a.pártéletben is olyan óvatos, mint minden egyebekben, és erősen elitéli a viszálykodást, gyűlölködést, mely például az 1658-1662-es években odáig fajult, hogy a pártellenfelek (Rákóczi, Barcsay és Kemény párthívei) egymást kölcsönösen rabolják, fosztogatják.

4

1' Egyben azonban nem ismer Bethlen megalkuvást: a vallás kérdésében, és kálvinista, mint ő mondja: Augustana hitéhez, melyet a keresztény vallásnak nevez, fanatikusan ragaszkodott. Már láttuk, hogy Bethlen az egész magyar nemzethez intézett felhívásában egyenest az egész magyarság politikai törekvéseit akarja irányítani, az egész magyar közvéleményt befolyásolni, ebben is, meg mindenütt, mikor a "mi Lectort" egyenesen megszólítja. Mert Bethlen a közvéleménynek nagy jelentőséget tulajdonit az események alakítására. Állandóan jellemzi az erdélyi közhangulatot, főképp az országgyűlésekét. 4

2 ) Bethlen szerint a történetíró célja, illetőleg kötelessége - mert Bethlen minden gondolatának van valami érzelmi és erkölcsi alapja - a tiszta igazságnak, a tényeknek a maguk valóságában való megirása. 4

5) Ezt a tiszta Igazságot iparkodott saját korára, saját tudomásából, tapasztalataiból, hivatalos és magán értesüléseiből rekonstruálni, ezenfelül oklevelekből, aktákból, diplomáciai levelezésekből, misszilisekből, országgyűlési Iratokból. Levéltári forrásanyagát - neki, a kancellárnak, az erdélyi hivatalos levéltárak teljes mértékben rendelkezésére állottak - oly bőségesen aknázta ki, hogy müvei - különösen a História - egyes részleteikben valóságos akta stb. publikációk, az országgyűlésekről adott leirásal valóságos dietai diariumok. A mai történetkutatás számára ez - a ma már részben elveszett - irat-anyag adja meg Bethlen müvei értékét. Elbeszélő forrásokat: egykorú leírásokat a hadi és politikai eseményekről alig használt. Például a szentgotthárdi győzelemről készült jelentésekkel polemizál, tehát Ismerte őket, de előadásában sem találta értékesithetőknek. A Rerum Transsylvanicarum első fejezeteiben, hol nem kortörténetet ad, hanem viszszapillantást az 1629 óta történtekről, sem vett elő irott históriákat /és nem nyújt többet - ezt már emiitettem - mint ami akkor Erdély müveit, és- az udvarhoz közelálló köreiben köztudomásu volt. / Szóbeli értesüléseit kifejezetten kritika alá vetette. Először is, csak a hiteles szemtanuk előadását fogadja el, de ezek jelentéseit ls leméri saját tapasztalatain és általános pszichológiai tapasztalatokon. 4

4) Ha értesülései ellentmondanak egymásnak - más magyar korabeli történetírók szokása szerint is - közli valamennyit, a döntést pedig az olvasóra bizza: válassza ki az, melyiket látja a legvalószínűbbnek. Igy nemcsak az állásfoglalással járó felelősséget kerüli ki, hanem gondolkodásra készti olvasóját is: az mintegy folytassa a történetiró munkáját. Ezért szólítja meg oly gyakran a "mi Lector"-t. Bethlen tehát józan eszével, világos, reális gondolkodásával, államférfiúi és katonai tapasztalataival igyekszik tisztázni szóbeli értesüléseit, de akta, oklevél stb. anyagával szemben nem látja helyét kritikának. Ezeket egyszerűen szószerint közli, mint a tényekhez - eseményekhez, tettekhez - tartozó mellékleteket. Láttuk már, hogy a Rerum Transsylvanicarum első fejezeteiben, hol igen röviden adja elő az eseményeket, aktákat, leveleket stb. csak kivonatban közöl, vagy egyes részleteiben, vagy pláne csak tartalmukat, sőt tárgyukat emliti. Azonban mihelyt részletesebb lesz előadása, ahhoz teljes szövegű iratokat csatolt. Aktákkal, törvényszövegekkel megvilágítani előadását, már akár csak idézetekkel, utalásokkal, akár szószerinti, és in extenso közléssel, ezt az eljárást érezte ő a "clarissima documentumokkal" való 472