Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
bizonyításnak, melyet a történetíró kötelességének tartott, s melyet bizonyára kancellári forrásából merített, de más magyar és főképp külföldi történetírótól is tanult. 45) Anyagát egyszerűen dolgozza fel, különösen a Históriában, hiszen ez nagy részében nem egyéb, mint az eseményekkel egészen egy időben papírra vetett, naplószerű feljegyzések sorozata. De amit irt, azt összefüggő, kerek előadássá szerkeszti, s ezért még a História sem mondható pusztán adathalmaznak. Bethlen ügyelt arra, hogy az események helyes összefüggését megtartsa még a Históriában is. Bethlen művei szerkesztésének, előadásának feltűnő vonása, hogy lépten-nyomon egyenest megszólítja olvasóját, különösen a Históriában. Ez az olvasó, a "mi Lector", a Rerum Transsylvanicarum könyvei Praefatiojában az európai ember: Bécs, Párizs, Madrid lakója, de bizonyára a protestáns országok fejedelmei és lakói is, a szövegben inkább a magyar olvasó. Olvasójához rövidke beszédeket intézve, hol politikáját védi előtte, hol hirei hitelességét, hol szerkesztését: egyes eseménycsoportok miként és miért való összefüggését magyarázza, hol egyszerűen érzelmeit tárja fel, melyeket az események belőle kiváltottak. Egyszer egyenest egy szőszerint közölt levél Írójával: Reniger (nála Rainiger) Simon császári diplomatával, kinek - mellesleg - Auer János Ferdinánd hálásan sorolja fel a keresztény rabokkal tett jótéteményeit, száll perbe: "O mi Simon falieris, si Transsylvanos omnes caecos autumas. (His, t., I., 268. és Auer fejezetem. ) Előadása rendkivül érzelmes, szinte valami költői mü, vagy szenvedélyes szónoklat hangulatát árasztja. Alaphangulata keserű, sokszor kétségbeesett: a török tűrhetetlen zsarnoksága, területi követelései, s az erdélyi magyar és állami teljes tehetetlensége, kiszolgáltatottsága az, ami a legjobban sérti. Bántják a Domus Austriaca részéről a magyarországi protestáns vallásgyakorlatot és a nemesi immunitásokat ért sérelmek is. De gyötrik egészen személyes bántalmai is: honfitársai: tanácsostársai és más erdélyi főurtársai áskálódásai, a fejedelem fel-felébredő bizalmatlansága, és elviselhetetlennek érzi az egész kort, melyben élt. Már idéztem feljajdulását: jóságos Isten, minő korba vetettél be minketI 4 7) Csak nagy ritkán csillan fel Bethlen müveiben humor, és noha a humanista, adomákat kedvelő előadásformával gyökeresen szakított, a Rerum Transsylvanicarum könyveit mégis derűs adomával fejezi be a gagyi székelyek egyűgyűségeiről, hogy, mint mondja, müve szomorú hangulatát enyhitse. Egyébként legfeljebb keserű guny váltja fel Bethlen müvei komor és sötét alaphangját. 4°' Közöl Bethlen beszédeket is, ezek valóban elmondott beszédek lehettek. Kiadás : Rerum Transsylvanocarum, libri quatuor. (Cibinii), 1663. (RMK. II. 280. ) Ua. Amstelodami, 1664. (RMK., III. 2238. ) Két variáns, ed. Bodnár (p. 26. ), és Lukinich (Bethlen cs., 223. ) U.a. Bécs, 1779-1780., (:fentebb e szerint a kiadás szerint idézek:) Német fordítása: Tröster Johann, Das bedrängte Dazien. Nűrenberg, 1666. (RMK., IIL 2355. ) - História Rerum Transsylvanicarum. Ed. Alexius Horányi, Bécs, 1781-83. és Kolozsvár, 1789. (Fentebb az előbbi kiadás szerint idézek. ) Irodalom : Legújabb müvek Bethlen J. -ról: Bodnár György Rémig, B. J. erdélyi kancellár és történetíró. Nagyvárad, 1922. - Lukinich I., A Bethlen család története, Bpest, (1927. ) 177-272. 473
