Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
rák ház, és nem annyira a "natio Germanica", mert bár Bethlen Magyarországot a Germani-tói szerette volna szabadnak látni, mégis a politikai-hadi (történeti) cselekvés hordozóját a dynasztiában látja, nem a "natio Germanica"-ban, vádjait az ellen emeli, nem emez ellen. A törökről szólva mindig erősen kihangsúlyozza, hogy a "natio Turcica" a "natio dominatrix" ( Hist., II. , p. 159. ), "natio potentissima" (Hist. I., p. 125. ) ez a "colluvies Asiatica" az, mely Magyarország és a "natio Hungarica" (magyarországi és erdélyi egyaránt) megsemmitésére tör, hogy helyére maga telepedjék. 36) És Bethlen hangsúlyozza azt is, hogy itt egyenest Ázsia tör egész Európára. Hogy Bethlen a "natio" (patria, regnum, Transsylvania) politikát-hadvezetést (ebben történetet) alakító erejét, jelentőségét ily erősen előtérbe helyezi, az kétségtelenül összefügg az ő, már fentebb jellemzett, politikai és alkotmányos törekvéseivel. Ő - láttuk már - Erdélyben a rendeknek nagyobb szerepet kivánt volna juttatni a kormányzásban, azt szerette volna, hogy a fejedelem tanácsosaival és az országgyűléssel tanácskozva döntsön a fontos kérdésekben, s tartózkodjék az abszolút, vagy kamarillára (ez Teleki Mihálynak szól) támaszkodó kormányzástól. Az országgyűléssel kormányozni, erre birta óvatossága és a személyes (tanácsosi) felelősségtől való - már szintén emiitettem - idegenkedése is /és szivesen ajánlta Apaffynak is, hogy vigyen valamely Ügyet a rendek elé. / Magyarországon a választó-királyság fenntartásáért lelkesedik, az örökös királyságot, mely Magyarországot "haereditaria provincia"-vá tenné, az ország és a nemesség immunitásai megsemmisítésének véli. ' A nemzet hatalmas faktora azonban nem egységes: az kisebb szervezetekben milködik, még csak nem is a rendek szerint, hanem pártokban: egy főrangú ur köré sereglő főurak, nemesek tömörüléseiben. Bethlen maga is kifejezett pártember, mindig állástfoglal valamely politikai irány mellett, de nem ragaszkodott fanatikusan egy párthoz sem, hanem engedett a "necessitasnak". Pártváltoztatásaiért - ugy érezte - mentenie is kellett magát. Kemény János német orientációjú pártjáról nem nehezen lépett át Apaffy törökös pártjára, és egyik részen sem volt szélsőséges. A török párton is az európai közösség, a kereszténység tagjának érzi magát, és elitéli a "toti Turcorum"-okat, a törököknek túlságosan, talán érzelmileg is, nemcsak politikailag hódolókat, kik nem örültek a keresztények győzelmeinek a török fölött. 3°) Erősen belebonyolódott az erdélyi, sokszor személyes érdekekért alakult pártok életébe, s nem kiméli az ellenpártiakat, kiket egyszerűen önzéssel, s a haza érdekei semmibevevésével vádol. (Igen jellemző pl. az 1673. -i helyzetről. Hist. II. pp. 399-400. ) Apaffyhoz irt előszavában (Rerum Transsylvanicarum) programként tűzi ki, hogy senkit sem fog kimélni, mert ha valaki nem szégyelt valamit megtenni és kimondani, miért röstellje ő azt előadni? Ha valaki azt teszi és mondja, amit akar, akkor olyasmit kell aztán hallania, amit nem akar. Viszont: Isten a tanuja, hogy nem azért fogott tollat, hogy másokat ócsároljon. Igen érdekesen jellemzi a három fő erdélyi párt törekvéseit 1672-ben: a Teleki-Bánffy Dénes féle pártnak egyetlen gondja, hogy vezéreinek ne essék bántódása, ellenségeik viszont minden alkalmat és eszközt: németet, törököt fel akartak használni az Apaffynál mindenható Teleki Mihály megbuktatására, mégpedig' személyes bosszúból. Voltak aztán "semlegesek", köztük egy fejedelmi tanácsos is, Haller János, kik Teleki iránt nem éreztek ugyan haragot, de a haza (patria) dolgaival sem akartak törődni, pedig a hazának köszönhetünk mindent. Végül vannak "boni patriae cives", akik nem akarták Teleki vesztét, hanem csak azt, hogy "annak biztonsága ne okozzon kárt az országnak, " mert ezek az ország üdvét ismerték el a legfőbb törvénynek. Ezek közé számitotta magát Bethlen. 3 9) Es jól látta Bethlen a gyakorlati politikus, a vezető politikusok rokonsági kapcsolatainak szerepét a pártok kialakulásában, általában a politikai életben: Bánffy Dénes felesége 471
