Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
nyit. Nádasdy kivégzésének oka pedig az volt, hogy ő volt Magyarországon a leghatalmasabb ember, az egyetlen, aki meg tudta volna akadályozni az udvar abbeli tervét, hogy a magyar választó-királyságot örökös monarchiává alakitsa át. "De his omnibus, mi Lector, relinquo iudicium," (Zrínyiről), és "quae, utrum sic se habeat, Deus omnium arcanorum scrutator novit prae ceteris secundum iustitaeque trutinam certo certius iudicabit, Nádasdy esetéről. (História, II. pp. 98-99. ) De Bethlen János - az akkor és még igen soká, nálunk és külföldön is közkeletű felfogás szerint - a történetet egynek veszi a fő politikai, diplomáciai és hadi eseményekkel, ezekből is azokkal, melyek a fejedelmi udvarból indulnak ki, vagy arra közvetlenül kihatnak. A történetformáló tényezőket azonban nem csupán - az imént jellemzett természetfölötti erők korlátai között cselekvő - fejedelmek, tanácsosaik (ezek közül való maga Bethlen is), hadvezéreik, - diplomatáikban látja meg. Ezen a téren Bethlen mélyebben belepillantott a történetalakitó erők működésébe. Lehet csak politikai meglátás, az aktuális politikai helyzet biztos, bár Erdélyben általánosnak nevezhető felismerése, hogy a magyarok két császár, a földkerekség két leghatalmasabb monarchája között őrlődve kénytelenek akaratuk, meggyőződésük, lelkiismeretük ellenére is ehhez a helyzethez igazitani politikájukat, s hol ehhez, hol ahhoz a félhez csatlakozva, hinta-politikát folytatni, mint ezt az előbb idézett Praefatio a Rerum Transsylvanicarum könyveihez elárulja. De ez a gyakorlati politikus tapasztalataiból leszűrt megállapítás azért mégis, már ha csak tudat alatt is, megérzése egy a modern történettudomány által felismert történetalakitó tényezőnek: egy nép földrajzi helyzetének, s az abból politikájára adódó kihatásnak, ha Bethlennél nem is absztrahálódott e felismerés történetkutatási elvvé. Bécs, Párizs, Madrid boldog lakói, jöjjetek vagy 10 évre lakni Erdélybe, s akkor majd megértitek az erdélyi politikát. Erdély pedig Európának abban a szögletében fekszik, melynek sértetlensége (incolumitas) szorosan összefügg a többi Európa biztonságával. (Praefatio ad Lectorem, a Rerum Transsylvanicarumhoz. ) Ha ebben, ismétlem, Bethlen csak Erdély akkori politikai helyzetét definiálta is, abban azonban már kifejezetten a történetet alakitó erőket lát meg, mikor felismeri a nemzete k történetalakitó szerepét, fejedelmeik, vezető államférfiaik, hadvezéreik fölött. Igy az áttekintésben, melyet a História zárófejezetében (II., pp. 469. ) ad a magyar történetről, a gens Hungarica-t teszi meg a történet hordozójának. S bár a Rerum Transsylvanicarum bevezetésében e müve céljául az erdélyi fejedelme k dolgai elbeszélését tűzte ki, (s azt is adta rövid vázlatában) mégis itt a "gloriosissima olim natio" az, mely felé a mohácsi vész "fatalem periodum accelerasset. " (i. m. 1-3. ) Megrenditő felszólalása az egész magyar nemzethez - a magyarországi és erdélyi magyarokhoz egyaránt - megint csak a nemzetet buzdítja politikai és hadi cselekvésre, s minthogy szerinte a cselekvések teszik ki a történetet, a nemzetet tekinti ily akciókban a történet hordozójának is. (Rerum Tr. p. 425. ) Az egész magyar nemzet szégyeneként ostorozza azt a gyáva tehetetlenséget, mellyel az várait német kézre engedi jutni, az a "natio Hungarica", mely 200 éven keresztül a kereszténység védbástyája volt, de most a "fatalis időpontban" elernyedt. 3 4) A nemzetet itt egy emberként, élő organizmusként fogja fel, mely virágzik, dicső tetteket visz véghez, aztán elernyed, szerencsétlenségére éppen a fatális időpontban. Az egész magyar nemzet "álarcos szereplők által lejátszódó tragédiáját" látta Bethlen a Zrinyi-Nádasdy összeesküvés áldozatainak sorsában, bár magát ezt a mozgalmat igen elitélte. Zrinyi Péter alázatos kegyelmi kérvényén elmélkedve igy kiált fel, szavait megint olvasójához intézve: "Specta, mi lector, et miserere supplicantis verba, mirare eiusdem nationis Hungaricae tragicum, qui per larvatas personas nunc geritur, actum. "35) Szemben áll a magyar nemzettel egyfelől a Domus Austriaca, a Habsburg ház, másfelől a "natio Turcica", vagy "Ottomanica. " Az oszt470
