Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Az erdélyi magyar történetírás a XVII. század második felében
Bethlen regni cancellarius" kissé fontoskodó bejelentéssel mondja el tetteit, szereplését a fejedelem körül. De nem adja pusztán személyes élményeit, mint Kemény János. Mégis lépten-nyomon megemlékezik hangulatairól, félelmeiről, nagyritkán reményeiről is. A Rerum Transsylvanicarumban még szerényebben, harmadik személyben szól magáról, de hangja itt is szubjektív. Mindez Bethlen kortörténetének, különösen a Históriának az emlékirat, sőt napló jellegét adja, de egyben a propaganda iratét is, hiszen Bethlen sokszor kiesve az objektiv előadásbői, egyenest megszőlitja az olvasót, s igyekszik szinte lelkére beszt Ive, azt meggyőzni és a maga oldalára vonni. Az emlékiratszerü történetírási jelleg a korabeli francia memoárokra emlékeztet, anélkül, hogy azok közvetlen használatát Bethlen által ki tudnám mutatni. A Históriát záró fejezet vallomásai: világos dokumentumokkal illusztráltam vádjaival a Domus Austriaca ellen, (Hist., II., 467. ) már a birodalmi publicisztika, aktákkal-oklevelekkel bizonyító módszerére emlékeztet, emellett 24) Bethlen történeti előadásából sokszor kiérezni a jogász (kancellár = bíró) és kormányférfi oklevelekkel, aktákkal bizonyító pontosságát, ami - ismeretes - oly rendkívül fontos tényező a XVII. -XVIII. századi történetírás kritikai módszerei kifejlesztésében. E jogi és történeti ismeretek mellett Bethlennek van filozófiai képzettsége is: az erdélyi kálvinisták 1673. évi viszálykodásai országgyűlési tárgyalásánál emliti, hogy Csernátonyi Pál Cartesius filozófiáját követte. 2 5) Van hajlama is az elmélkedésre: van valami történetfilozófiai elgondolása is, ha nem is valami alaposan kigondolt, vagy következetesen felépitett, hanem csak valami laikus bölcselkedés, filozófiai olvasmányok maradványaiból kialakitva. Az egész mindenség, vallja Bethlen, mindaz, ami a "hold alatt van" (sublunaria quaelibet) alá van vetve a változandóságnak, ezt megerősíti minden bölcs. Nemcsak a lélek nélküli dolgok, az oktalan és vad állatok, hanem az ember is, kit Isten értelmes lélekkel (anima rationalis) és isteni adományokkal kegyelmesen felékesített, egyformán nyög a változandóság járma alatt. Sőt az egyes emberek és egész nemzetek, egyes korszakok (=singula saecula) országok és tartományok története is az emberi változandósághoz szolgáltat bizonyító anyagot. (Mutationum humanarum, posteris tristia praebent, praebueruntque documenta. ) Bár ne lenne Magyarország - sóhajt fel Bethlen - a legjobb példa erre a változandóságra! Ez a változandóság Bethlen elgondolásában nem pusztán megváltozása az emberek, országok sorsának, hanem egyenest rosszabbra fordulása, amint ezt Magyarország története mutatja. A magyar nemzet - natio Hungarica - véli, Isten különös kegyelméből jött ki Scythia sivatagaiból, a minden jóval bővelkedő Magyarországba, itt sokáig igen boldogan élt dicső és győzedelmes királyok alatt, de most - versa nunc fortuna - a legnagyobb Ínségben sínylődik. Tehát Bethlen a változandóságban látja a történet lényegét, s abban, hogy a változás inkább a rossz felé fordul. De ebből nem vonja le kifejezetten az általános következtetést, hogy az emberiség sorsa általában és szükségképpen a romlás felé halad - mint megtette azt Rátkay Gergely. Mindent összefoglalva: Bethlen nem nagyon átgondolt világképében a "mutatio rerum humnanarum" az a princípium, mely egységbe foglalja az egész mindenséget: az élettelen tárgyakat, az élő lényeket, még az embert is, és életüket is megszabja. Ezt a világképet Bethlen részben spekulációval alakította ki magának, részben empirikus uton: a természet életének, az emberi életnek, s legelsősorban a magyar nemzet történetének szemléletéből. Tudjuk, Bethlen János nem áll egyedül filozofálásával a magyar történetírók között, vannak elődei már a Szent István legendák Íróitól kezdve egészen saját koráig. Ez elmélete mellett, melyet Bethlen az olvasóhoz intézett Praefatioban fejtette ki, Bethlen is vallja - már vallásos kedélyéből fakadóan is - korának uralkodó theologiai (theokratikus) világ- és történetszemléletét, Isten világkormányzásáról, és az 468
