Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Nagybátonyi Ráttkay György
hiszi és közli Glavinich Ferenc Vitae Sanctorumáből Nagy Sándornak a szlávok számára kiállított oklevelét, ezt a gyerekes koholmányt, melyben Nagy Sándor a "nobili genti Slavorum" adományozta volna nagy érdemeik elismeréséül az egész területet: omnem terrae plagam ab Aquilone usque ad ultimos fines meridiem versus... (pp. 2425. ), melynek különben a hiszékeny és kritikátlan Révay P. meg Petthő is hitelt adott. Pedig ennek hamisítvány voltát, mint Petthőről és Révayről szőlő fejezetembenis emiitettem, már Martin Cromer, a lengyelek nagy humanista történetirója kimutatta. (De originibus et rebus gestis Polonorum. Basel, 1555., L. I., c. XV. ) - Nem lehet véletlen, hogy ily kritikátlan, naiv szellemi légkörben keletkezett a hires Szilveszter-bulla hamisítvány, a Ráttkay által is nagyrabecsült Tomkó János tollából. És épp ilyen naiv, mikor - egyébként teljes joggal - védelmére kél szláv nemzetének Peter Opmer holland iró becsmérléseivel szemben: Augustus császárra hivatkozva, ki "Illyricam gentem prae caeteris bellicosissimam... teste Appiano affirmavit. " (p. 32. ) Hiszen, tudjuk, Ráttkay szlávoknak tekinti az Augustus idejében Illyriát lakó népeket is. De meg nem vette figyelembe Ráttkay azt sem,hogy egy nép jelleme, nemkülönben a külföld által értékelése idők folyamán megváltozik. Itt még hozzá 1600 évnél hosszabb idő elteltéről van sző! Ráttkay nemcsak főpap és tudós, hanem, s talán még szivesebben katonaember is, és harcias vérmérséklete megnyilatkozik Írásaiban is: vitába száll a magyar királyi kancelláriával, és hibáztatja, hogy a "r. Hungáriáé cancellariae stylus" Szlavóniát "Regno Hungáriáé subjectum" - alávetett országnak nevezi. Ezzel a felfogással szembeszögezi, hogy Szent László nem fegyverrel hóditotta meg Horvátországot (a XVII. századi államelmélet - hogy csak Hugo Grotiust emlitsem - és nemzetközi jog szerint berendezni: addigi alkotmányát, jogrendszerét eltörölni), hanem nővére végrendelete és a szentszék adománya révén jutott annak birtokába. Hiszen akkor, mondja Ráttkay, Horvátország és Dalmácia felett a szentszék rendelkezett: "ad quam Jus Dalmatici Croaticique Regni pertinebat. " (pp. 59-61. ) Ezen az alapon aztán Szent László "ea regna Hungaricae adjunxit coronae. " (p. 59. ) És a régi magyar hivatalos kancelláriai szóhasználat (vetus Hungáriáé Regis (!) stylus (kimaradt: cancellariae)) olvasható a Tripartitumban is, mely éles különbséget tesz a Magyarországba bekebelezett országok és neki alávetett részek között. 14) Kifogásolja Ráttkay a magyar törvénykönyv katalógusát is, mely csak három vármegyét enged át Szlavóniának, mig ő kilencet követel. Ebbe a hibába beleesett, mondja, Brodarics is, aki pedig "nostrae gentis scriptor" volt. (p. 37. ) Vitába száll Szigetvár hovatartozása fölött Istvánffy Miklóssal is, és álláspontját azzal védi, hogy ő adatait "ex Historiarum authoritatibus ac Tabula praesertim Geographica Joannis Bleu accuratissime ordinata" vette. Ráttkay valóban igen sok forrást használ, számtalan hivatkozása forrásaira azonban - mint az előbb emiitett példák is mutatják - elárulják, hogy semmi különbséget nem tesz kifogástalan hitelű Írások és teljesen légből kapott értesülések, sőt koholmányok között. Bár - láttuk - igyekszik kritikát is gyakorolni. Azt azonban csaknem szőrül szóra Istvánffytól irta ki, hogy hitelt érdemlő Írásos emlékekből merítette mindazt, amit az 1616 előtti dolgokról, -melyekig (a ma élő) emberek emlékezete nem ér vissza, irt, s hogy most már biztosabb és világosabb dolgokról fog referálni, mint amelyek már közelebb esnek a mi korunkhoz, emlékük is frissebb, de egyáltalán nem derűsebb. 1 5) Lehet, hogy átértette ez átirt gondolatot, s valóban igyekezett is azt követni. Önálló gondolkodónak azonban ez átvétel nem mutatja. Mégis, az a körülmény, hogy szívesen polemizál a mintájául szolgált Írókkal, igy ismételten Istvánffyval is, ha nem is árul el helyes kritikai érzéket Írónkban, de legalább kritikára való törekvést. Kritikája csak racionalizáló, helyes forráselemző módszerről - az erededeti jelentések kikutatásáról - nincs fogalma. Pedig, láttuk, hogy a magyar XVI. -XVII. századi történet 419
