Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Nagybátonyi Ráttkay György

Ráttkay György született 1612-ben eló'kelő, főrendü horvátországi, de magyar eredetű családból, maga a bárói cimet is elnyerte. Elődei - miként Petthőéi is Corvin Jánossal költöztek Magyarországból horvát földre, s ott, mint a legtöbb Corvinnal oda származott és ott megtelepedett magyar család, elhorvátosodott. (Tudjuk, kivétel közöttük Petthő Gergely történetirő. ) Ráttkay tanulmányait Grácban és Bécsben elvégezve, belépett a Jézus társaságba, azonban utóbb világi pappá lett. Előbb zágrábi kanonok, majd kalocsai nagyprépost volt, s élénk részt vett a horvát politikai életben, még inkább, vitéz katonaként a török elleni harcokban. 1640-ben horvátra fordította a jézustársasági Wilhelm Lammormain (Lämmermann)-nak, II. Ferdinándot dicsőítő müvét, Kripozti Ferdinanda cimen. (Bécs, 1640. R. M. K., III., 1553. ) Draskovich János bán és palatínus belső embere volt, ez biztatta történeti müve megirására is. (L. : Memoria, 1772., p. 247. ) Draskovich halála után a két Zrínyihez, Miklóshoz, a költőhöz és öccséhez, Péterhez csatlakozott. 1652-ben adta ki Memoria regum et banorum c. történeti munkáját, mely sok sikert aratott, de sok ellenséget is szerzett neki. 1664-ben a zágrábi püspök - 1648-ban a zágrábi káptalan és a Zrínyiek eredménytelenül ajánlották Ráttkayt az uralkodónak püspökségre - nem tudom mi okból, elmozdította kanonoki állásából és megfosztotta jövedelmeitől. Ezt a csapást Ráttkay csak két évvel élte tul: 1666. szeptember 1-én egy Zágráb melletti falu plébánosaként halt meg. Zágrábban, a székesegyházban temették el kanonoki rangjának megfelelő tiszteletadással. 3) Mi vitte Ráttkay Györgyöt nemzete történetének megirására? Motívumairól, célkitűzéseiről, a történetet, történetírást illető nézeteiről részletesen beszámol müve, a Memoria regum et banorum Croatiae három ajánlásában: IV. Ferdinánd "apostoli" királyhoz^), a két Zrínyihez, Miklóshoz, a költőhöz és öccséhez, Péterhez5), a harmadikul Szlavónia és Horvátország rendeihez. IV. Ferdinándnak, a megkoronázott, de trónra nem jutott királynak azért ajánlja müvét, hogy ez okuljon őseinek, a dicső horvát királyoknak tetteiből. Nem mintha tanítani akarná, mondja, ami tiszteletlenség volna, hanem mert ily hasznos olvasmányokból, mintegy tükörből kell egy fiatal uralkodójelöltnek készülnie hivatására. Mig Ferdinándnak az illyr királyok és bánok tetteit ajánlja figyelmébe, addig a Zrínyiek előtt már általában az illyr történetről igyekszik beszámolni. De királytól, bánoktól csak jóakaratot kér maga és munkája számára: az az olvasó, kihez igazában, szive szerint szólni kivánt, nem a király és nem a két Zrínyi, hanem rendtársai: a szlavón és horvát nemesség volt. Ezek s utódaik számára akarja megörökíteni "memóriám nostrae gentis", s ezek előtt feltárja legbensőbb motívumait, melyek történetírásra késztették, valamint a történetről formált nézeteit. Mert Illyria, melynek - mondja e harmadik ajánlásában - most kezdeteit, országai terjedelmét, királyai és bánjai sorozatát,katonái hősi tetteit és - humanista módra népei szokásait is elő akarja adni, s ez az Illyria hajdan hatalmas, nagykiterjedésű birodalom volt, melynek ma már csak romjai vannak meg. Pedig virágzása idején ez volt "alta et feretotius Europae sedes" ! A pusztulás már a Krisztus utáni IV. században - a népvándorlás idején - kezdődött, mert - mondja - már Szent Jeromos is ezt siratja. De miként az egész természet (tota rerum natura) már öregszik (iam senescit) és öregedve mind gyengül, ugy a halandó emberek lelke is, minél jobban közeledik a világ vége, annál gyengébb lesz, és lassanként degenerálódik eredeti erejéből és épségéből (degenerare a prima firmitudine et integritate cernuntur), amire legjobb példa Illyria e jellemzett leromlása. De e lemondó feketénlátás ellenére, mely inkább tétlenségre indítaná az embert, Ráttkay katona vérmérséklete mégis a gyakorlatban tettekre, cselekvésre buzdítja szlavón és horvát honfitársait. Fogjunk össze s ne gyűlölködjünk, osszuk fel nemzetünket két részre: az egyik (katonai) virtusaival ékesítse a hazát, a másik történetírással, irodalmi és tudományos munkával. 6) Más nemzetek416