Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Gersei Petthő Gergely
is. 1 5) Amihez még hozzátehetem, hogy Petthő még tárgyilagosan referáló szövegrészletében is kifakad Bocskayék ellen, ezek akcióját a Pápa ellen "a pártosoknak a Dunán által, az innenső félre első által jövetelek és álnokságok "-nak nevezi, (p. 105. ) S hogy Petthő mégiscsak elitélte Bocskayt és a császár mellé állt, mutatja szemrehányása is, mely szerint Németi Gergely a hajdúkkal azért duiatta végig a Dunántult - Petthő "tőtországi" szemléletében Dunáninnent -, mert ott nem volt akkor császári katonaság. De nem fojthatja el a császáriakkal való elégedetlenségét itt sem: "Illy jó gondot viseltek a Németek az országra", teszi hozzá keserűen, (ad an. 1604. p. 166. ) Megnyerő Petthő egyszerű katona-leikének nagy erkölcsi komolysága, elméjének, gondolkodásának józan valóságérzéke, jellemének szilárdsága, elvhüsége. Finoman érző lélekre vall, hogy Petthő sohasem részletezi a korabeli katonaság szörnyű kegyetlenségeit, pusztításait, hanem csak általánosságban számol be róluk, hozzátéve, hogy iszonyodik ilyesmiket leirni. Szamosközy nem ilyen egészséges és jóizlésü, sőt még a finom Istvánffy is tul soká időzik ez atrocitások részleteinél. Révay Péter Petthőhöz hasonló Ízlésű és érzésű iró és ember volt. Pedig műveltsége Petthőnek nem vetekszik a külföldön képzett, német és olasz egyetemeken tanult Istvánffyéval, vagy Révayéval, vagy akár Szamosközyével, Decsyével, sőt Laczkő Mátééval sem. De érzésbeli finomsága és jelleme kárpótol nála a humanisztikus műveltség hiányáért. A magyar, horvát és latin mellett tudhatott más nyelveket is, talán olaszul értett és németül, idegen neveket legalábbis igen pontosan jegyez fel, de fonetikusan, ahogyan azokat hallhatta: Danpierre = Don Pjer (1 ), Don Juan d'Austriát horvátosan Don Jovánnak nevezi, a Monsieur cimet pedig, nem tudom micsoda kiejtéssel, Munsur-nak irja. Petthő krónikája jóval halála után jelent meg először nyomtatásban, de aztán igen népszerű lett. Ötször adták ki eredeti szövegében: először Bécsben 1660-ban (R. M. K., I. 955. ), másodszor ugyancsak Bécsben, 1702-ben adta ki gróf Kálnoky Sámuel, erdélyi kancellár saját ajánlólevelével. (R. M. K. 1.1645. ) Ennek a kiadásnak érdekessége, hogy Kálnoky, nem tudom mi alapon, gróf Zrinyi Miklós müvének mondja a krónikát: "a nagyhirű Zrinyi Miklósnak Pethö Gergely neve alatt kibocsátott krónikának vége. "16) Ezt a Kálnoky-féle kiadást követi még az eredeti magyar szövegnek eredeti terjedelmében való magyarországi lenyomata: 1729-ben és 1753-ban Kassán (jelen munkánknál az utóbbit idéztük). 17) Petthő krónikája igen megfelelt a XVIII. századi magyar jezsuita történetirás céljainak és Ízlésének. Spangár János jézustársasági atya folytatta 1732-ig. (Megjelent Kassán, 1734 és 1738-ban. ) Spangár nem változtatott Petthő szövegén. Az ő folytatását aztán még tovább vitte Kovács M. János, szintén jézustársasági atya egészen 1742-ig, s kiadta ugyanazon évben Pozsonyban. Irodalom : Morvái István: Gersei Petthő Gergely élete és krónikája. Bp. 1912. (Diss. ) - L. még: Szinnye i, Pinté r, Flegie r i. m., és Angya l D. a Beöthy-Badics féle M. irod. tört.-ben (3. kiad. ) Bp. 1906. II. köt. pp. 396-7. és Marczali , Enchiridion, s.v. Jegyzet: 1 ^Morvái István, Gersei Petthő Gergely. Bp. 1912. p. 20. 2) Részletesen Morváinál, i.m. 20-21. 413
