Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Gersei Petthő Gergely

utóbbi szavak mindhárom rész címében megvannak. ) E felosztási elvek meglehetősen nacionalisztikus izüek: az uralkodóházak nemzetisége szerint csoportositja irőnk a magyar történetet. A történet Petthőnek emberek - fejedelmek és főemberek, a népeik élén állók — cselekedetei. És ha a kor legsorsdöntőbb mozgalma, az uj hit terjesztése a népi származású prédikátorok munkája volt is, ez is csak akkor lett veszedelemmé, és öltött igazán nagy méreteket, mikor a prédikátorok befolyásuk alá hajtottak egyes nagyurakat. Tehát a fejedelem, mégpedig az idegen fejedelem, idegen tanácsa és idegen hadvezérei, s a magyar főurak azok, akik az eseményeket irányítják, kik cselekszenek, ezek a történeti aktorok, mig a "magyar nemzetség", melybe Petthő aligha értette be a nem, nemesi rendeket, a szenvedő tárgyai a főemberek kormányzásának, hadvezetésének. A nemzet maga, egységesen és öncélúan nem cselekszik: nem aktiv történetformáló tényező Petthőnél sem, s általában a korabeli történetírók szemléletében - és reális tapasztalataiban sem. A Bocskay felkelés is urak) "pártos urak" müve. Ebben a megszorításban viszont Petthő elismeri a "pártok" nagy jelentőségét, s e "pártos" elnevezéssel bevezeti a "párt" terminusát a mügyar történetírás nyelvébe. Az emberek cselekedetei - akarata és szándékai - fölött áll az Istenség, hiszen e kori történetíró gondolkodásában, lelkivilágában ez nem is lehet másképpen, és Petthő vallásossága minden földi történésben megláttatja vele Isten kezét. Az irigy ördög ugyan zavart okozhat a földön, vallja Petthő, de Isten végre is győzelemre vezeti az igaz embert, mint 1626-ban is megsegítette II. Ferdinándot az angol-dán-svéd-velencei-Bethlen-féle koalíció ellen. (p. 205. ) Petthő katholikus lelke és humanisztikus, műveltségtől át nem hatott elméje nem ismer más ember- és természetfeletti történetformáló erőt, mint Istent - ebben különbözik kortársaitól: pl. Istvánffytől és Révaytól -, s nála hiába keresnénk a fátum, vagy pláne a számok misztikus hatását az emberiség sorsára. S ha az 1618. évi üstökösben nagy háborúk előhirnökét látja is (p. 183. ), határozottan gúnnyal emliti fel, hogy Rudolf császár azért zárkózott el az emberek elől, mert "a Német Tanáts Urak valami jövendő mondók által elhitették vaia a Tsászárral hogy" ha nem vigyáz magára "kivesztik a világból", (p. 180.) Petthő józan esze, okos, világos, gyakorlatias gondolkodása igen realisztikusan Ítélteti meg vele a történet aktorait, jellemüket, indítékaikat, tetteiket, s azok következményeit. ítéleteiben, jellemzéseiben komoly, becsületes, és hazaszeretet, istenfélelem, bölcsesség, okosság, elmésség, hadviselői vagy vezetői kiválóság azok az erények, melyeket legtöbbre becsül, s melyek szempontjából szereplőit megítéli. Jellemzései sokszor igen elevenek, emberien egyénitőek, s ha olykor sematikusnak látszanak is, többnyire mégis van bennük valami "egyéni iz". A Habsburg-ház tagjairól mindig nagy tisztelettel és szeretettel szól. I. Ferdinándról ugyan megjegyzi, hogy ő alatta veszett el Magyarországnak "a dereka", hogy igen szerencsétlenül harcolt a török ellen, s maga sohasem szállt hadba, mégis igen jámbor és istenfélő fejedelemnek ismeri, (p. 120. ) Miksa is "igen jámbor és nyájas Fejedelem vaia, kiért őtet is valamint az apját igen szerették", (p. 126. ) Károly főherceget Károlyvárosnak, Horvátország védbástyájának építéséért dicséri, (u. o. ) Rudolfnak óriási gazdagságát emliti - Rudolfnak szólhatott egyébként Gentillet-től kölcsönzött intelme is, hogy a fejedelem ne kincsgyüjtésben lássa uralma támaszát - , Rudolfot magát Petthő "felette igen kemény és haragos, de igen igazmondó Fejedelemnek" jellemzi, aki sokat harcolt a törökkel, és "ha az ellene való támadással meg nem bántották volna (Bocskayék), nagy győzedelmet vett volna", s aki "ha ollyan igen kedvetlen és magának való ember nem lett volna, sok üdötől fogva nem vòlt Keresztyénségben ilyen fejedelem, de mivelhogy senkit maga elejébe nem bocsátot vaia és senkivel nem nyájaskodik vaia, az országok és urak igen elidegenedtek vaia tölle. " (p. 179-190. ) Mátyás császár és királyt 410