Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Gersei Petthő Gergely

"hogy az Austriai házból való Fejedelmeket birodalmakból kivethessék. Mert jól tudják" (a nyomtatványban: dudgyák!) "vaia aztot, hogy egyedíll tsak ezek a Fejedelmek óltalmazzák és fenn tarttyák a régi Római Keresztény hitet is... De mind a régi Római Ker. hitnek, s mind a jámbor isten féiő Fejedelmeknek az erős Isten vaia óltalmok." (pp. 200-201.) Petthőt történeti gyökereiben is foglalkoztatja a protestantizmus gyors elterjedése Magyarországon. A magyar katholikusokat Bocskay sikerei döbbentették rá a protestáns térhódítás arányaira. Tudjuk, Pázmány Péter 1604-ben Istvánffyhoz fordult felvilágosításért e kérdésben, mert az ekkor 66 éves alnádor még láthatta a reformáció kezdeteit Magyarországon. FeltUnő, hogy Petthő ugyanazokat az okokat jelöli meg, melyek következtében az uj tanok oly széles rétegeket hódítottak meg, és ugyanazon prédikátorokat és főurakat teszi ezért felelőssé, mint Istvánffy Miklós Pázmányhoz irt válaszában. "Annak fölötte a Szent István királytul reánk maradott régi Róma igaz Keresztyén Hitet is elvesztők. Mert Lajos Királlyal edgylltt, a Mohács mezején a Püspökök jobbára mind levágattatának, azért az Urak a Püspökségeket magok közt zsákmánra hányák ... Ez alatt azért bé-lopák az Országba magokat a Luter tanítványai közzUl Kopácsi István, Sztárai Mihály, Batizi András és Dévai Mátyás. Ezek elsőben is Préni Péternek és Drágfi Gáspárnak eszét veszték. Azután a Calvinus Trombitási is békUrtölének a bárány bőr alatt, ugy mint Kálmáncsi Márton, kit Sánta Mártonnak is hittak. Az az urak közzUl Petrovics Pétert bolonditá meg. Azért a két király között (mikor mindenik kedveskednék az Uraknak, hogy lágy engedelmével magához kapcsolná őket) igy vesze el régi áhítatos hitünk Országunkkal edgyütt. De kérlek", fejezi be Petthő előadását, megint az olvasóhoz fordulva, "ezeknek az Uraknak maradéka ma nincsen, sőt még az ő életükben is az Ujjitó Urak jutalmát vevék dolgoknak" Mert Perényi Péter I. Ferdinánd börtönében halt meg, Petrovics Pétert pedig, miközben a képeket dúlta, egy feszület Kép majd agyonütötte. ••12) Istvánffy Pázmány kérdésére ugyanígy festi le a protestantizmus behatolását Magyarországra, csak ő a Petthő által is elsorolt főuraktól kiinduló, tőlük lefelé a néphez lenyúló folyamatnak látta a reformációt. E főurak voltak, Istvánffy szerint, legelsősorban a gyűlölt Perényi Péter, kik beengedték birtokaikra a Petthő által is felemiitett prédikátorokat. Ezzel szemben Petthő szerint a hitváltoztatás a prédikátoroktól indult ki, tehát a néptől felfelé irányuló mozgalom, s e népi prédikátorok "vették eszét" a főuraknak. Bizonyosnak veszem, hogy Petthő ismerte Istvánffy levelét, melynek eredeti fogalmazványa máig fennmaradt. 13) Petthőnek csakúgy megvan a határozott szemlélete, összefoglaló alapgondolata a magyar történetről, mint kortársainak: a magyar Mátyás királyig virágzott, de ezzel "egyetemben a Magyar Nemzetségnek régi, jó hireket, neveket, erejeket, hatalmokat és minden jó szerencséjeket js eltemették", mert már II. Ulászló "amit az ... előtte valő királyok kerestek vaia ... lassan mind elkezdé vesziteni. " Betetőzi ezt a pusztulási folyamatot aztán a mohácsi vész, amely már emiitett kettős következményével vetette Magyarországot mai siralmas helyzetébe. Petthő - ezek szerint - a mohácsi vésszel, illetőleg már 1490-nel kettéosztja a magyar történetet. De e legujabbkori cezúra mellett más határköveket is meglát a magyarok múltjában, s ezek szerint krónikáját három részre osztja. Az első a kezdetektől: a magyarok első és második bejövetelétől III. Andrásig terjed, "ugy mint kiben a régi zent királyoknak magvok szakadt". A krónika második része 1526-ig terjed, mely "magában foglallya a külömb külömb féle idegen Nemzetekből való Magyarországi Királyokat mind az Austriai avagy Bécsországi Herczegekből lett Királyokig", (p. 48. ) A krónika "Harmadik Része", "E magában foglallya az Austriai ... hertzegekből való Magyarországi Királyoknak egymásután való következését, és az azoknak idejében történt ... dolgokat. " (Ez 409