Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Istvánffy Miklós

gát s a hadi akciókra való kihatását mint katona is jól ismerhette. Pl. a mezőkeresztesi csata előtt: a mi katonáink nem tartották félelmesnek a törököt, nagy száma ellenére sem. (L. XXX., p. 429. ) A legszebben persze Zrinyinél, 1566-ban nyilvánul meg a katonák erkölcsi erejének jelentősége a hadieseményekre. Es 1593-ban, mikor maga Istvánffy is, ötvenöt éves korában hadiszolgálatra jelentkezik, igy örökíti meg az akkor fellángolt hazafias, keresztényi lelkesedést a magyar és keresztény Ügyért inditott háború mellett: "Pro patria nemo omnium erat, qui non ad sacrae adversus barbaros militae munia libentissimis ... animis nomen profiteretur. " (L. XXVII., p. 375. ) A Bocskay felkelésben pedig egyenest döntő volt a hajdúk átállása Barbiano Belgiojosotől, . agyis a császártól Bocskayhoz. Az ok: a császáriak ki akarják a hajdúkat irtani, a protestáns vallást pedig eltiltani. (L. XXXIII., pp. 498-499. és L. XXXIV., p. 502. ) 98) A magyar népről, különösen a nemzetiségekről éppúgy szándékosan nem ir, mint ahogy nem foglalkozik a Magyarországon harcoló sok idegen zsoldossal, s a törökkel sem, kik pedig alkalmat adtak volna neki néprajzi (népjellemi) megfigyelésekre. S mikor vallón katonák első magyarországi szereplését emliti, ezek is csak mint harcosok érdeklik, nem mint egy távoli ország addig ismeretlen fiai. (1595ben, L. XXIX., p. 401. ) A németekről is, kiket nem szeret, csak ritkán tesz valami jellemző megjegyzést, azt is csak mint katonákról. Kivételt tesz azonban Erdéllyel, melynek dióhéjban történeti-néprajzi leírását is adja, (L. XIII., p. 136., az 1538. évi események kapcsán), s az erdélyiekkel, kiket, mint folyton forrongó, még a királynak is csak, ha éppen ugy tetszik engedelmeskedő, nyugtalan népet, nem szeret. "Transsylvania" mondja egy helyt "rerum crebra novitate ac multatione, ac novis subinde seditionibus pro incolarum ingenio, ne Regibus quidem, nisi ex libidine parere solita est. " (L. XXXIII., p. 487. ) A székelyeknek szabadságait is feljegyzi azzal az észrevétellel, hogy ezek "Instar Helvetiorum", a svájciakéhoz hasonlóak. (L. Brodarics hasonló megfigyeléseit. ) Ellenben Forgáchnak a románokról szóló részletét elhagyja, s ezekről csak mint a régi rómaiak maradványairól szólva emliti, hogy Dácia = Erdély lakói, s "Romana lingua, quamquam corrupta, utuntur. " Amivel mintegy elfogadja az elméletet a római kontinuitásról, melyet Bonfinitől és Aeneas Sylviustól ismerhetett meg. (L. XIII., p. 136. ) Apparatus Historicusának egy Verancsics Faustus által irt rövidke fejezetét a "Sclavi"ról nem értékesiti. (L. : N. Muzeum, kézirattár, Fol. Lat. 3606., II. ff. 61-62. ) Az erdélyieken kivül csak még a hajdúk életformáit, lelkületét, igen ala.csony kultúráját és barbár erkölcseit jellemzi, mikor végtelen keserűséggel veti fel ezen elállatiasodott katonák embertelenségeit saját magyar testvéreik ellen. Megírja róluk, hogy vad pásztornép, mely az emberi közösségtől elkülönült durva állattenyésztő életében még vallást sem ismer. Ezek tehát kivételek, mert Istvánffyt a "nép", a tömeg, vagy akár egy társadalmi réteg életénél, sorsánál jobban érdekli az egyes emberé. 99

)L. XVI. vége. 100

)Erdély 1600-ban csatlakozik Rudolf "Caesari, velut regi Ungariae

. (L. XXXII., p. 466. ) Bebek György a "Caesaris velut Pannoniae regi

s fide impudenter desciverat." (L. XXIV., p. 305. ) Viszont: Báthory István bejelenti Miksa királynak erdélyi vajdává való megválasztatását, a király hozzájárul, hogy "fiduciarii ... Vajvodae titulo sub Caesari

s tarnen clientel

a esset, sed absoluta rerum omnium potestate fungeretur", amit Báthory megígér. (L. XXIV.

, p. 320. ) 101

)Holub, i.m. p.40. 4. jegy. idézve N.

Muz. kézirattár, Fol. Lat. 3606. III. f. 59-ből. 383