Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Istvánffy Miklós
I. Ferdinánd is, az "acerrimi judicii princeps", gazdagon megadományozta. (L. XX., p. 242. ) - Thurző Ele k "fűit vir prudentia et gravitate summa" (tudjuk, Szerémi, az udvari mulattató, mindig tréfásnak mondja) "priscique et integri moris", szolgálta II. Ulászlót, II. Lajost, majd I. Ferdinándot, Anna királyné kegyence volt, (tudjuk, Mária királynéé is) tudott németül és lengyelül, "fide incorruptus et pacis clarus habebatur." (L. XV., p. 159. ) - Petrovics Péter t pár szóval magvasan jellemzi: "vir ... simplex et ambitione procul, sed tenacitate singulari. " (L. XV., p. 181. ) - Már kedvezőtlenebbül itéli meg Werbőczyt , kit nagy intrikusnak mond. Ez befejezte életét: "juri dicundo simul vitae, quam perpetuis factionibus et alendis fovendisque partium studiis exercuerat, finem imposuit. " A katholikus hithez egész életén át ragaszkodott, végrendeletében tekintélyes összeget hagyott a szegényekre és a templomok helyreállítására, sokat siránkozott egész életében a haza szerencsétlen sorsán és a kegyetlen szolgaságon, melybe Magyarország zuhant, mégpedig, mondja Istvánffy, Werbőczy munkájából, (auctore) (L. XVL végefelé, p. 151. ) Török Bálin t Istvánffy szerint megérdemelte tragikus végét bűnei miatt, "quibus pátriám immaniter evastatam omnique pristina dignitate exutam reddiderat, ac postremo barbarorum servituti mancipaverat. " (L. XVI., p. 151. ) - Perényi Péterrő l ő sem tud több jót mondani, mint Forgách Ferenc. Ez, szerinte, egyik királyt sem akarta, hanem maga akart király lenni, "vana ambitione agitatus", végül I. Ferdinánd börtönre veti, hol "multipliciter proditae" s a Luther-i dogma behohozásáért Magyarországba - sokak szerint - méltán bűnhődött. De nem hallgatja el szép tettét, hogy Katzianernek az ő birtokain átvonuló seregét mindennel elláttatta, noha maga a török párton állott. Annál jobban elitéli embertelenségét, hogy 7 éves fiát kiadta maga helyett tuszul a töröknek. (L. X. végén, és L. XIII., p. 131.) 96) Fráter György megöletése körül a közvélemény megoszlott, és I. Ferdinádnak igen kellett fáradoznia, hogy a kivégzés jogosságát igazolja. A "vulgus" igazságtalannak tartotta azt, és Istvánffy is mintha e felé a vélemény felé hajlanék. Mégis, vagy talán éppen ezért, közlendőnek vélte I. Ferdinánd igazoló levelét teljes szövegében. (L. XVII., p. 194.) Ismeretes, hogy mily sokat foglalkoztatta a korabeli államférfiakat és államelmélet-Írókat egyfelől a Tyrannenmord, másfelől a Justizmord jogosultsága. - Egy más jellemző eset, hogy Istvánffy élénken ecseteli az erdélyiek hangulatváltozásait, mikor Báthory Zsigmond 1594-ben szövetségre lép Rudolf királlyal, főképp az ez ügyben tartott országgyűlését. (L. XXIX,, pp. 398-400. ) 97) Basta György Székely Mózest a brassói csatában legyőzve (1603, Jul. 22. ) megíflt olyan kegyetlenül kormányoz Erdélyben, hogy az óriási elkeseredés "adeo ädversis et alienatis omnium voluntatibus, ut nisi auctor et dux deesset , insigiiiUffl Contumeliarum et detrimentorum indignitatem nequaquam laturi esse viderèrifUF. " (L. XXXIII., p. 489. ) Mansfeld Károly, a kiváló hadvezér halálával (1595i SgZtergom ostrománál) felbomlik a hadseregben a fegyelem. (L. XJÉtX., p. 40?i ) - Viszont: I. Ferdinánd az 1548. évi országgyűlésen helyreállította ä jobbágyok gsíabad költözködési jogát, melyet a "Cruciatum bellum" után elvettek tőlük, noha §ü sokan ellenezték, s ezért az "agrestes" I. Ferdinándban "libertatis suae pssertgjgjh" tisztelték és dicsőitették. (L. XVI., p. 174. ) - János Zsigmond ' Tiszán innen tartja 1564-ben török szövetségesét, "ne, si barbaros rapinis, furto äG populätionibus et caedibus vivere assuetos transduxisset, incolarum animos ab sé äbäli§flaret. " (L. XXII., p. 274. ) A Miksa és János Zsigmond közötti 1571. évi egyezmény megkötésekor s az azt megelőző tárgyalásoknál mindig kitér Istvánffy a köZvélémény ecsetelésére. (L. XXIV., p. 317-318. ) Es súlyt helyez a hadsereg hangulatára is, ennek fontossá382
