Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
csak a városi élet teszi lehetővé az ember lelki, szellemi, sőt testi kifejlesztését. Humanista célkitűzés! A városokban az ifjak jelleme, lelkülete (indoles) szép, az öregek bölcsek, a tudományok (liberae artes) műveltetnek, finom kézművesség (opificia politissima) gyakoroltatik. Az emberek testi "elegantiája", s általában minden, ami nemes és szép, a városokban fejlődik ki. Ezzel szemben a falvakban a tiszta barbárság burjánzik, szennyesek az erkölcsök, gyávaság, butaság, formátlan testek és minden, ami parasztos és rusticus = rnüVeletlen uralkodik. A városok legszebb ékessége a szép épületek, magas tornyok, erős bástyák, igazságos törvények, s az abből következő erkölcsi tisztesség (cum justis legibus atque exinde m aitante honestate morum coniuncta). A városok ilyetén szépségéből következik a város jóléte: az erős fallal körülvett város feltartóztatja az ellenség betörését. Szamosközy e fejtegetésein erősen érezhető, hogy véleményét itáliai (és németországi) élményeinek egész lényére, műveltségére, életnézeteire döntő hatása alatt alkotta meg. A városi kormányzásnak, de egyben az államnak is, célja s feladata: maguk dolgát jól kormányozni, mindenről bőségesen gondoskodni, ami a jő élethez szükséges, a közjót s a magánosok érdekeit megvédeni, az ellenséges betöréseket visszaverni, zsarnok fejedelemnek, amilyen sok van, erős falakat szembehelyezni. Ez a város boldogsága, s erre kellett volna az erdélyi városoknak is törekedniük. Hiszen ezek erre a civilizatorius munkára kapták privilégiumaikat a magyar királyoktól, s mégis mindezt elmulasztották. Különösen Tordát ostorozza Szamosközy, melynek vezetőit, ugy látszik, eleve figyelmeztette arra, hogy a környéken levő hatalmas római romokból erős városfalat építsenek a városnak. Ezen aztán nem tudott volna áttörni a hajdú, rác, vallón. De te igazi Torenburg voltál, ahogy a németek neveznek. Szamosközy e nagyérdekü fejtegetéseit egy már többször idéztem szenvedélyes kirohanásban szögezte le, mely elfoglalja a VII. Hebdomas II. könyvének nagyobbik felét. Ami e "diverticulum" hangját illeti, az nem forradalmibb, sem nem élesebb, mint Heltai vagy Benczédy Székely vádjai és Forgách Ferenc Ítélkezései császárokról, királyokról, fejedelmekről, nagy urakról, hogy Szerémi vádaskodásait ne is említsem. De még a császárhű Istvánffy Miklós sem ir sokkal enyhébb hangon a keresztény hadvezérek önzéséről, tehetetlenségéről. Hiszen Szamosközy sem csa k a fejedelmek és nagy urak ellen kelt ki, hanem talán még kiméletlenebbül a "cives inciviles", a polgáriasulatlan polgárok ellen. Mert igaz ugyan, hogy máshol is keményen kikel Szamosközy a gonosz indulatu, s a nép pusztulásával nem törődő, sőt bosszúból azt okozó fejedelmek (Rudolf vagy Báthory Zsigmond) ellen 7 6)» de Bocskayt, az ő fejedelmét, feltétlenül védelmezi, szintúgy Mária Krisztiernáról is mindig a legszebben nyilatkozik, de még Miksa királyt is kiméli, sőt egy ideig magát Rudolfot is. 7 7) A kor leghatalmasabb megmozgatóját: a vallási kérdést Szamosközy nem hagyhatja figyelmen kivül. De teljes értetlenséggel szemléli az amiatt duló háborúságot, még az elméleti vitákat is. Ebben régimódi humanista, Pádua türelmes szellemének neveltje. Kálvinistának tartják, mint már emiitettem, bizonyára a pápaság elleni kirohanása miatt, mely passzusa vitte Prayt is arra a feltevésre,hogy Szamosközy "heterodcxus" volt. 7 3) Mégis ugy vélem, ez nem oly egészen bizonyos. Müvében vannak a pápaság és a katholicizmus iránt oly határozott tiszteletet tanusitő kijelentések, amilyenek "heterodoxus"-tól legalábbis igen meglepőek. 79) A kolozsvári nagytemplom, ez a gyönyörű "basilica ad summám elegantiam et magnificentiam a priscis Vngarorum regibus aedificata, nescio qua praescriptione nuperrimorum principum a dogmate Romanorum pontificum desciscentium innovatae religionis sectatoribus attributa erat, totoque XXX, amplius annos eius possessione sibi vendicata usi ue ' ant. Nunc postremum, quando fati quaedam importunitas non solum rebus publicis convi-rsionem, sed et religionibus mutationem intentare videtur, ea secta a Romana consen288
