Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
paci considers, quam privatis affectionlbus indulgendo ... salutis concordia cureum iam feliciter inchoatum, sua difficultate interrumpere. " (p. 163.) 2 2> U t pacatam saltem hlc mihi, meisque mansionis sedem nancisci possem, ardentibus Deo dement is simo votis salutem huius provinciáé commendav i. ( A Syntagma ajánlásában Báthory Zsigmondhoz, i.h., p. XLVII.) 23 )M.H.H., II., XVII., p. LXVn. 2 4^Admirandas Dei Opt. Max. res ... iustaque eius iudicia, quae in ... mortales exercuit, posteritati tradere. (Commentarli, praefatio, p. 5. ) 2 5 erdélyi keresztény-német párt felfogásaként adja elő ezt, de alább idézendő szavaival elárulja, hogy mégis a maga nevében beszél, saját gondolatait közli: "Deum esse, qui cuncta moderaretur idemque suos, ut culque rei in hac rerum natura, sic Imperiis quoque ipsis terminos posuerit, in eo tantum sitam esse hominum solertiam, si ea quae tempus, Dei ipsius iussu, attulerit secum, et perc ipere, et cum ratione exequi sciant . Ita factum fuisse priscis omnibus temporibus in maximorum quoruncunque regnorum, imperiorumque mutationibus omnium temporum históriáé testes locupletes essent. (i.h., p. 51. )' A barbárokat (= törököt) is Isten küldte ránk (tamquam a Deo missi, i.h., p. 51.), s azért el kellett hagynunk szülőföldünket (cedere natali loco coacti sumus; u.o., p. 51.) Ezekből a szavaibői világos, hogy Decsy magáról beszél, nem az erdélyi rendekről. Akkor Istennek izent volna hadat, aki a török ellen harcolt volna, stb., ahogy fentebb idéz tem. - L. még: Isten "expiatis ea noxa nostris vitiis", a maga törvényére akart csak minket a törökkel kényszeríteni. Lippát 44 évvel ezelőtt alig tudták a keresztények visszaszerezni a töröktől, s a következő évben ismét elvesztették, most szinte játszva veszik vissza: "tanta hoc tempore Dei Providentia nostris affulserat et damnosa ubique Barbaris ingruebat.." (p. 192. ) És Decsy hite Isten közvetlen beavatkozásában a földi történésbe nem elégszik meg az olyas megjegyzésekkel, milyeneket különben ő ls gyakran alkalmaz, hogy t. i. Isten adja a győzelmet, bünteti a bűnösöket stb. Szerinte a fejedelmi méltóságot is Isten adja még a választott fejedelmeknek is, s uralkodásában az Isten kormányozza. "Meum munus", mondja Báthory Zsigmond, "quo divinitus fungor"! (p. 122.) és másutt ugyan ő: "suo officio, in quo divinitus constitutus esset. " (p. 165.) Commentarli-jének ajánlásában Báthory Zs.-hoz. (i.h., p.4.) 27) Ilyen esetek: Ajánlás Báthoryhoz: "instabiles humanae fortunae casus. " (p. 6.) Vagy: Áron moldvai vajda "vir certe tot tantisque fortunae vicissitudinibus longe memorabilis et conspicuum variantis fortunae exemplum ad omnem posteritatem habendus". (p. 293.) - Erdély, Moldva, Havasalföld "occulto quodam fato" állanak át a töröktől a keresztényekhez, (p. 145.) A becskerekiek "urgente eorum fato" rohannak vesztükbe. (1594-ben, p. 107.) - "Fato eius flagitante" bontja le Hasszán basa a Kulpa-hidat, amivel elvágta a saját visszavonulása lehetőségét, (p. 16. ) "Comite fortuna. " (p. 39. ) A legpregnánsabb a bukaresti harcoknál 1595ben: "Vicit ... fortuna Principia, et fatalls illa ... Nemesis, (p. 223.) - A fortuna azonban a legtöbbször az események alakulását jelenti, nem valami emberfeletti erőt. 28) Syntagma, bevezetés, i.h., pp. LX. -LXI. és 4. és 5. 29) Regum atque principum exempla Intuebimur: reipsa profecto comprlemus, perennls eos gloriae gratia tarn domi, quam mllitiae cuncta praestltisse. (u.o. 3-4. ) 272
