Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
a világpolitikai helyzet is: Európa - a Christianus orbis, vagy Christiana respublica - ma egységesebb és erősebb, mint volt a század első felében, a török viszont ma gyöngébb, birodalma szétziláltabb, az európai, afrikai, perzsiai háborúkban és a tengeren is óriási veszteségeket szenvedett, belső viszályokban gyötrődik, államkormányzata páratlanul korrupt és rosszul mliködő, szultánja nem nagy hadvezér, nem katonás természetű férfiú, mint volt Szulejmán. Akkor Isten küldte ránk a barbárokat, és Istennek izent volna hadat, aki a török ellen harcolt volna, s a segítségünkre küldött nagy külföldi hadat a török Isten akaratából győzte le. De most Isten már megkönyörült rajtunk, határt vetett a mi szenvedéseinknek és a török zsarnokságának. Isten a vezér, aki máris több szép győzelmet adott nekünk, "classicum sonante Deo ... qui Deum ipsum ducem non sequatur?" (pp. 51-52. ) A török birodalom kétségtelenül hanyatlik, a keresztény respublika erősödik, s csak a francia és angol királyok tartják magukat távol a közös erőfeszítésektől. Válasz ez az okfejtés - Decsy mint az erdélyi "német" párt véleményét adja elő - azoknak az erdélyieknek - Bethlen Gáboréknak -, kik nem akarnak elszakadni a megszokott török hűbériségtől, s kiknek szintén Isten akaratára kell álláspontjukat alapitaniuk. Ha a török igát le akarnánk rázni - mondták ugyanis ezek - félős, hogy Isten ellen harcolnánk, ki ezt ránk helyezte (p. 49. ). Ez a minden cselekvést megbénitő fatalizmus nem az optimista Decsy izlése! De meg: ő és családja nem régen vesztették el ősi birtokaikat, a török kiűzését tehát azért is óhajtja irónk, hogy visszatérhessen családjával együtt szülőföldjére. Decsy jól érzi - mint akkor általában mindenki -, hogy Magyarország és Erdély sorsa csakis az őt körülvevő hatalmak küzdelmétől, erőviszonyaitól függ, s nem a maga célkitűzéseitől, elhatározásaitól, erőkifejtéseitől. Élénken ecseteli mint az erdélyi országgyűlésen összegyűlt rendek véleményét, általában az erdélyi közvéleményt, miként őrlődik Erdély a török és német birodalmak között - ahogy azt már Schesaeus is megénekelte -, s drámaian rajzolja az erdélylek lelki vívódásait, tépelődések Báthory Zsigmond elhatározása fölött, melynek értelmében a török háromévtizedes hübérursága alól, mikor is békét, nyugalmat élveztek, a magyar király és római császár jogara alá kell magukat adniuk, (p. 119. ) Annak ellenére, hogy Decsy jogtudós, nem megy bele közjogi fejtegetésekbe Erdély és Magyarország, Magyarország és a német birodalom viszonyáról. Az erdélyi országgyűlés nála a "császár" kiküldötteivel tárgyal, köztük Istvánffy Miklóssal, és szövetségük "foedus ... cum Romano imperatore atque adeo cum Regno (!) Vngariae ... ictum esse."(p. 166. ) Decsy a Romanum imperiumhoz való csatlakozás és a Habsburg-ház meggyőződéses hivének látszik, igaz, hogy mikor ezeket irta, Erdély a Rudolffal szövetséges Báthory Zsigmond terrorisztlkus kormányzata alatt, majd pedig Rudolf közvetlen uralma alatt állott. Decsynek Győr "propugnaculum Romani imperii, atque adeo totius Christianitatls" (p. 154. ), s Decsy páratlan tisztelettel szól a Habsburg-házról, a legszebben Mária Krisztierna főhercegnőnek, Báthory Zsigmond feleségének édesanyjáról, Mária bajor hercegnőről, Károly főherceg nejéről, kl mondja irónk - legszentebb édesanyai érzéseit, mint heroina legyőzte, hogy a keresztény világ ügyét szolgálja. 21) Jellemző még Decsy "császár-hűsége", hogy közli a nagyváradi protestánsok mentegetőzését, miszerint ezek nem akarnak a "császár" ellen lázadni, "cui paratissimi semper sumus usque ad sanguinem , etlam cum vitae pericul o fldeltssimam operám navare." (pp. 322-323.) A "vitám et sanguinem" mentalitásnak tehát régre visszamenő gyökerei vannak! Decsy az integer Magyarország álláspontján áll, s szerinte ennek Erdély csak külön sorsú, szerencsésebb része. Az egész magyarságot a "gens", a vallás és a török veszedelem közössége tartja össze, (p. 120. ) Erdély javát, boldogulását azonban őszinte szívvel óhajtja, hiszen ez a töröktől megkímélt tartomány adott neki és családjának meleg menhelyet. 22) 264
