Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Erdélyi történetírás a XVII. században
át addigi urától, a Turcicum imperiumtől. Lakóik: magyarok (szászok, székelyek) és románok, Decsynél ezek a "nostri", még Mihály vajda önálló háborúiban is, hiszen mindig harcolnak magyarok is a havasalföldi fejedelem zászlaja alatt! Világtörténéti eseményekről, a külföldön történtekről Decsy alig emlékezik meg, jobbára csak a birodalmi gyűlések azon tárgyalásait vázolja, melyek a magyaroknak nyújtandó segítséget tárgyazzák. És alig foglalkozik Decsy a török háború mellett a kor másik nagy problémájával, a vallási kérdéssel. Ebben ő még a korábbi humanista történetírást követi. De meg - szerinte - kulturális mozzanatok nem tartoznak a történetírás tárgyai közé, aztán meg óvatosság is vezeti: ő a protestáns iskolaigazgató, aki a buzgó katolikus Báthory kegyét keresi, a vallási kérdések taglalásában, vagy a protestánsok melletti határozott kiállásban bizonyára a történetírás azon veszedelmei egyikét látta, melyeket Báthoryhoz irt ajánlásában gondosan kerülni igért. 1 2) Egyetlen katholikus -protestáns viszályt mesél el részletesen: a nagyváradi protestánsok támadását a katholikusok ellen 1598-ban, de ezt is a legridegebb tárgyilagossággal, minden személyes rokon - vagy ellenszenv nyilvánítása, vagy állásfoglalás nélkül. 13) De ezeken kivül vannak magasabb és nemesebb szempontjai is. Mert őszinte és szívből jött szó, mellyel a protestáns német fejedelmeket elitéli, kik a regensburgi birodalmi gyűlésen lehetetlenné tették a magyaroknak nyújtandó segély megszavazását, attól való féltükben, hogy a török szerencsés legyőzése után a császár a protestáns Decsy elébe helyezi az összkereszténység, s benne Magyarország nagy közös ügyét a protestáns partikuláris érdekeknek. Egyebekben sem érdekli az ország Erdély és Magyarország belső állapota, és nem foglalkozik gazdasági jelenségekkel sem. Kivétel az, ha a hadsereg élelmezéséről (Hardegg erről nem gondoskodott, p. 77. ), a katonaság télviz idejére alkalmas felruházásáról (p. 83. ), a bányavárosok gazdagságáról (p. 88. ), mint a hadvezetést s a hadi eseményeket befolyásoló momentumokról megemlékezik, még kivételesebb az olyas észrevétele, hogy Báthory Zsigmond lakodalmi ünnepségeit hamarosan befejeztette, "ne inani sumptu aerarium exhauriretur"; (p. 178. ), s hogy ugyancsak Báthory Zsigmond oly gazdag nászajándékokat kapott a keresztény fejedelmektől, "quibus Principis aerarium non exigua quidem sul parte completum est", (p. 178.) Annál meglepőbb kijelentése, hogy Magyarország a keresztény világnak nemcsak védbástyája, hanem éléstára is! Társadalmi kérdésekről Decsy csak a székelyekkel kapcsolatban szól. Ezeknek küzdelmeiről jobbágy-sorból való szabadulásukért: a kor nagy erdélyi társadalmi problémájáról Decsy előadja," hogy a székelyeknek az 1595. évi sikeres havasalföldi hadjárat előtt megadták a "szabadságot", mert másképp nem voltak hajlandók fegyvert fogni. A háború után azonban attól megint megfosztották őket, mire a székelyek fellázadtak, de leverettek, vezéreik kegyetlen büntetésekkel sújtattak. 15) Pártviszályokba Decsy nem elegyedik, mindig a fejedelemnek ad igazat. Népek szokásalt, erkölcseit csak egy izben jellemzi, mégpedig fejezeten keresztül: a tatérokélt! (p. 112-116. j^) De ezek ázsiai barbárságának hajmeresztő kirészletezését is csak jajkiáltásnak szánta a Nyugat felé: lássátok meg, micsoda nem is emberekkel, hanem szörnyetegekkel és vadállatokkal van dolgunk, és segítsetek!^) Mert Decsy egész valóját a kor centrális élménye: a páratlan lelkesedéssel kezdett török háború (sacrum bellum) tölti be. E háború célja most már nem a védekezés, hanem - Decsy vágyálmaiban - egész Magyarország visszaszerzései! 8) A háború nem kilátástalan, s ha esetleg nem vezetne Is az óhajtott sikerre, oly szent eszmékért és ügyért viseltetik, mely magában hordozza jutalmát. 19) Reményt kelt 263
