Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Johannes Michael Brutus
mindig a legeredetibb forrásokig lehatolni, s - kora történetéről irva - informátorul a legszavahihetőbb szemtanukat kikeresni. Igy a Magyarországtól távol lakó olasz Joviusszal szemben előnyben részesiti a magyar és jobban értesült Tamás (Gyulafejérvári) diákot, Báthory István "cliensét" = diákját. Forrásait pedig rendszerint meg is nevezi. 1 0) Brutus megjelöli azt is, hogy mi a történetirás tárgya, megint csak a klasszikusok, ill. Cicero elveit véve át: a megírandó téma legyen nagy és emlékezetreméltő esemény. Elő kell adni előbb a tanácskozásokat (terveket), majd a tetteket, végül az eredményeket (következményeket). Hogy a történetírónak véleményt kell minderről mondania, azt már emiitettem. S a történetírásba tartozik jelentékeny férfiak életének s jellemének (natura) leírása is. A dolgok rendje megkívánja az időrendet, s a tájak, területek leirását (ahol az események történtek). Hevesen válaszol Brutus azoknak, kik stilusát kifogásolják, mint túlságosan kicsiszolt, túlságosan mesterkélt 1 1) irásmodort, mondván, hogy ő azoknak irt, kik olvasmányaikból tanulni akarnak, s nem azoknak, kik csak könnyű szórakozás kedvéért vesznek könyvet kezükbe. Es őt ne bírálják olyanok, kik egy helyes latin periódust nem tudnának megszerkeszteni, még ha életük függene is attól. (i. h. p. Cl. ) Magyar történetében Brutus ezen elvei alkalmazását igéri. Igyekezni fogok, mondja, hogy pártatlanul megmondjam az igazat: "ne quid veri cuiusquam gratia praeteriise, ne quid falsi invexisse et alienum a nostra fide videremur"... , hogy mondanivalóját ugy fogja előadni, hogy azzal tanítson (ut doceat, XCVII. ). Kikkel Bonfini ellen, ki hamis családfa koholásával akart Mátyásnak hízelegni, felvitte őseit római hősökig, sőt istenekig, pedig sokkal nagyobb dicsőség az, mondja Brutus, hogy Hunyadi János, ki maga szerezte nemességét, olyan fiút hagyott maga után, ki magyar király lehetett, (i. h. p. XCIV. ) Vagyis Brutus meg akarja óvni történetírói függetlenségét. Szép törekvés, de azért neki is meg kellett akadályoznia, hogy Báthory István udvarában irt magyar kortörténete megjelenjék, nehogy uj urát, Rudolfot megsértse az erdélyi fejedelem megbízásából irt müve - nyilván Habsburg-ellenes álláspontjával. Mégis el lehet mondani, általában egész munkájában következetesen igyekszik a valóságot adni, forrásait kritikailag rostálva, értesüléseik helyességét egymással lemérve tisztázni a tényeket. Brutus főforrásai magyar kortörténetéhez - ezeket rendszerint meg is nevezi Gyulafejérvári Tamás diák, sajnos, elveszett Ephemerisei, ezt már emlitettan, Jovius Históriáéi, Centorio Commentarii- jei 1 2), Forgách Ferenc Commentarii-jei Forgách Simon jegyzeteivel, és még mások. 13) De kiaknázta Brutus a gyulafejérvári és krakkai levéltárakat is, és más hivatalos okleveles stb. anyagot. Különös jelentőségük van nemcsak Brutus forrásai között, hanem a magyar történetirás, méginkább a magyar történeti gondolkodás, a müveit magyarok történeti képzettsége és érdeklődése történetének szempontjából azoknak a történetről beszélgető müveit, jobbára Páduában is tanult férfiaknak, kik Brutust a korabeli magyar eseményekről, s a közel és bizonyára a távolabbi múltról tájékoztatták. Tudjuk, hogy Istvánffy Miklós is Erdélyből hozta magával Históriája megírásának gondolatát. Első Brutus feltehető informátorai között maga Báthory István, kinek Brutus müve elkészült részeit sorra megküldte, s ki ezeket széljegyzetekkel ellátta. i 4) Jelentékeny a Rudolf pártján álló Forgách Simon, kiről Brutus igen melegen szól, amit ez a derék, jellemes katona és melegszívű ember meg is érdemelt, s kit magas műveltsége alapján Brutus hivatottnak tartott saját tettei és élete megírására. I 5) Az erdélyiek közül Berczeviczy Márton a jeles humanista szónok, a nagyműveltségű Kovachőczy Farkas és Gyulai Pál, ki maga is megírta Báthory István győzelmét Rettenetes Iván felett (Kolozsvár, 1581. és Róma 1580. ) voltak Brutus közelebbi tá254
