Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Johannes Michael Brutus
nem dolgozhatott együtt, az ő erdélyi és magyarországi munkássága teljesen önálló volt. Noha Báthory egy teljes magyar történetet kivánt tőle, "olyat, amilyet Bonfini és mások irtak", Brutus csak egy, hogy ugy mondjam, legujabbkori történetet készített az 1490-től 1552-ig lepergett esztendők magyarországi és erdélyi eseményeiről, hiszen ezzel is teljesítette Báthory István legközelebbi megbizását, megvédeni Zápolyai János uralmának jogosságát Zsámboky támadásai ellen. 5) Brutus Magyarországon viselt hivatalos történetírói minősége és magyar története ellenére nem a magyar, hanem az olasz történetírás történetébe tartozik. Magyar kortörténete jelentékeny forrása ugyan a magyar történetnek - kiaknázta azt Szamos-, közy, Istvánffy Miklós, Bethlen Farkas és még a nagy Pray is, ki azonban erős kritikát is gyakorolt rajta -, mégis ez nem olyan értelemben vált a magyar történetírás részévé, mint Bonfini, vagy akár még Ranzano mlivei is. Az olasz történetírásban Brutus visszaesést jelent a humanista történetíró modorba 6), és Cicerótól tanult humanista bőbeszédűsége, cikornyás stilusa és kitalált beszédei miatt, melyeket hőseivel mondat el, már saját kortársai kritikáját is kihivta maga ellen. Ezek ellen "Firenzei története" előszavában és a De Históriáé Laudibus, sive de certa via et ratione, qua sunt rerum scriptores legendi 7) c. müvével védekezett. Utóbbit Báthory Istvánhoz, ennek egyenes felszólítására irta, éppen ezért, ez a müve a magyar történetírás történetében különös figyelmet érdemel, mint az első történeti módszertani dolgozat, mely egy müveit magyar ember kívánságára, annak tudományos szükségletei kielégítésére Íródott. 8) Ismeretes, hogy Báthory maga is tudományos képzettségű ember volt, ki a páduai egyetemen fejezte be iskoláit. Brutus történetírói fő alapelve: a történeti mii legyen hiteles (fides) és pártatlan. Szembeállítja egymással a krónikás és évkönyvszerü, mondhatnám, pozitivista tény-referáló történeti előadásmódot (nudae res narrentur, et ut sunti ) és a dolgok mélyére, okaira lehatoló, jelentőségüket, következményeiket feltáró, s azokat az iró meggyőződése szerint elbirálő történetírást. Előbbi Brutus szerint a hivatalnokok hivatalon kívüli mellékfoglalkozás^, kinek történetírásában megelégszünk azzal, hogy nem hazudik, utóbbi, a művészies irány, a nagyeszű és tudományu férfiú életmunkája, akiben megvan a természetadta nagy tehetség (ingenium) és a maga szorgalmával és a tudományos tanulmányokkal szerzett tudás is. Utóbbitól az olvasó nemcsak szavahihetőséget követel, hanem hogy sok olyasmit is tanulhasson tőle, amit magán- és közügyek intézésénél hasznosíthat. Továbbá: a történetíró mondja meg véleményét is az eseményekről, s a történetalakitó személyek cselekedeteiről. Nem általánosságban: ("de universo genere") hogy valamely helyzetben hogyan kell egy népnek cselekednie, mert ez a "philosophi politici" feladata, hanem ahogy történetíróhoz illik, nem szakitva meg előadása fonalát, szereplőivel mondassa el, hogy mit kellett s mit nem kellett volna tenniük. Ahogy Thukydides tette. (I., p. CIV. -CV. ) Brutus tehát a humanisták sokat kifogásolt módszerét: beszédek költését ártatlan stilisztikai fogásnak minősiti, helyesli, s a klasszikus görög-római auctorokkal igazolja. Nem a beszédek kitalálása a hiba, mondja, hanem az, ha egy Írónak nincs meg hozzá a kellő tehetsége (non enim cuiusvis est, p. CVII. és: non omnibus datum sit, u. o. ), hogy helyesen ismerje fel a történeti helyzeteket. Vagyis Brutus az ókori irók mint minden tudomány és irodalom végső tekintélyei iránti tiszteletében dogmatikussá lesz: mindaz, amit és ahogy a klasszikus történetirők irtak, az a zsinórmértéke a helyes történetírásnak. Brutus tehát - igaz, csak egy részletkérdésben - béklyóba veri a tudományos gondolkodást és módszereket a dogma kedvéért - itt a végső tekintélyként szentesitett ókori irók dogmatizált módszerei kedvéért -. De, ismétlem, csak egy részletkérdésben. Mert ennél sokkalta fontosabb, sőt sorsdöntő fontosságú terü leten: a heurisztika és kritika terén helyes mődszert követ. Igyekszik ui. mindig 253
