Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből

Johannes Michael Brutus

Johannes Michael Brutus Forgách Ferenc mellett, sőt éppen az ő ajánlatára Báthory István kora egy nagyhírü olasz történetíró humanistájának: Johannes Michael Brutusnak is adott megbizást, mégpedig egy teljes magyar történet megirására a kezdetektől, Bonfini miivé pótlására. Zsámboky ugyanis, a teljes Bonfini első kiadója a Decadeshez irt, erősen Ferdinánd-párti folytatásaiban kétségbevonja Zápolyai trónrajutása jogosságát

1), ami igen felháborította az erdélyieket, erre még a század végén irt Baranyai Decsy János is kitért Syntagma-ja bevezetésében, hol a magyar történetírás történetét vázolja fel. Az erdélyiek Brutustól várták a Zápolyai-apológiát. De maga Bonfini müve sem elégítette ki őket. Brutus 1515 körül született Velencében, régi tisztes családból. ' Előbb Agostonrendi szerzetes volt, majd a rendből kilépve a tanári pályán működött, s tanitva, a vándorhumanisták módjára, beutazta majd egész Európát. Kiváló humanista: filológus és történetíró egyaránt, kinek Horatius-, Cicero- és Caesar-kiadásai és magyarázatai nagy becsben állottak kortársai előtt. Caesarhoz irt magyarázatai és müveiből készült stilionariuma a magyar történetírás történetében is szerepet játszanak, ezeket küldte meg irőnk Forgách Ferencnek, mikor ez tervezett magyar kortörténete megírásához Brutus segítségét kérte. Forgáchcsal való ismeretségével kezdődik Brutus kapcsolata Magyarországhoz. Először - ugy látszik - Velencében találkoztak, 1563ban, vagy 1564-ben, és3) Forgách volt az is, kinek ajánlatára Báthory István Brutust udvarába, történetírójának meghívta. Brutus 1574. február 7-én érkezett Kolozsvárra, s Báthoryval ment Krakkóba is, mikor ez 1576 elején elfoglalta a lengyel királyi trónt. Báthory 1586. december 13-án bekövetkezett halála után Brutus a Habsburgok szolgálatába lépett, s Rudolf király hivatalnokai között "Suae Maiestatis historiographus" vagy "historicus"-ként állandóan Pozsonyban lakott, és a magyar királyi kamarától kapott fizetést. Tehát magyar királyi történetíró volt, az 1584-ben elhalt Zsámboky János utóda, ki mintegy husz évig viselte ezt a tisztet. Rudolf is magyar történet megírásával bizta meg Írónkat. Történt azonban, hogy 1591. decemberében Brutus megtudta, miszerint Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem mint nagybátyjának, a lengyel királynak örököse, ennek hagyatékában az ő kéziratainak is birtokába jutva, közülük a határozottan Habsburg-ellenes magyar kortörténetet nyomtatásban kívánja megjelentetni. Minthogy ilyen kiadvány szerzősége Brutust Rudolffal szemben nehéz helyzetbe hozta volna, irónk sietve Erdélybe utazott, a kiadást meg is akadályozta, de a téli utazás fáradalmaitól a mintegy 75 éves irő megbetegedett, és 1592. május 16-án Gyulafejérvár ott meghalt. Kéziratát Naprágyi Demeter püspük mégis kénytelen volt átadni Pez Bertalan császári biztosnak, de azt Erdélyben előbb lemásolták, s a gyulafejérvári káptalanban helyezték el. Itt használták aztán a XVII. századi erdélyi történetírók is. Brutus tehát Erdélyben mintegy két és fél évig, Pozsonyban mintegy négy évig tartózkodott magyar földön. 4) Forgách Ferenccel - mint azt már Forgách-fejezetemben emiitettem - Brutus 252