Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
Töppelt, a meggyesI származású szász ember, bár erősen soviniszta szász - láttuk, hogy szász érzülete az Orlginesben miként befolyásolta történetkutatői szempontjait Is - nem zárkózik be a maga szász nemzete és annak univerzitása határai közé: ő jő erdélyi hazafi, az erdélyi magyarokat szereti és becsllll, és ha erősen elkülöníti Is magát, velük érzelmi, politikai és sorsközösséget érez. Töppelt csak vázlatos leirását kívánta adni a történeti folyamatnak: miként özönlötte el a török Magyarországot, majd 1658-62 között ErdélytYMégis Igen erőteljes, jellegzetes iróegyéniség bontakozik kl, még évkönyvező részleteiből is. Valami keserű elégedetlenség, személyes és irói-tudősl ktelégltetlenség és csalódottság, háttérbeszorltottság, üldözöttség fájó érzései vegyülnek a nagy erdélyi katasztrófák fölötti kétségbeesésébe. Erdélyt a nagy szellemek temetőjének mondja, hol azonfelül a llteratusok közös ellensége, az irigység, rosszakarat és rágalom "bonam mentem invadunt", 8 szabadjára hagyva ki is oltják. 2 0) Maguk műveletlenek (rudes), s azt hiszik, hogy krltizálással magukhoz hasonlóvá tehetik a decorusokat. S mert másképp ártani átallanak nekik, hát külföldre küldik őket, hogy mlg anyagi erejüket felélik és könyvvásárlásokkal klmeritik, Itthon elrágalmazhasgák őket, s jaj! a haza javára kitűnően kiképzett embereket odaviszik, hogy abbahagyják tanulmányaikat, és szégyeljék hivatásukat. Hogy ez, fejezi be keserű feljajdulását írónk, a haza javát szolgálja-e, majd elválik akkor, mikor Isten és Igen kegyes fejedelmünk számadásra vonják a tudósok e sanyargatóit. (Apaffyhoz Intézett ajánlásában. ) Nyilvánvaló, hogy itt magamagáról beszél. Ha nem Is ilyen szenvedélyes, mégis érzelmes, eleven előadása olyan történeti események előadásában is, melyek őt magát személyesen nem érintik: így szeret prengáns jelzőket alkalmazni. Kitűnő stiliszta, bár nem mentes a mesterkéltségtől, gondolkodása kissé rapszodikus és körmönfont, különösen előszavaiban, melyekben szabadon csaponganak képzelete és érzelmei. Előadása különben a tények referálására szorítkozik, bár - már láttuk - kutatja okaikat és ösz8zefüggéselket Is. Csak a két Zápolyáről szóló részletében szakitja meg elbeszélése könnyen gördülő menetét egy-két oklevél, levél és beszéd beiktatásával. De nem szinezl kl, nem terheli meg meséjét adomákkal, epizódokkal, moralizáló vagy politizáló szentenciákkal, az előadott eseményekből levont tanulságokkal, ahogy az pragmatikus történetírók szokása. Érdeklődése a hadi és politikai eseményekre korlátozódik, ezek teszik kl szerinte a "történetet", még a diplomáciai akciókat is kevesebb figyelemben részesíti, mint a többi XVII. századi erdélyi magyar és szász történetíró. Gazdasági, társadalmi vagy kulturális mozzanatokra egyáltalán nem terjeszkedik kl, nem látja, hogy e mozzanatok mennyire befolyásolják a politikai és hadieseményeket, s mennyire össze vannak velük nőve. Amit ezekről feljegyzésre érdemesnek tart, azt történeti elbeszélésétől függetlenül, az erdélyi négy nemzet néprajzi leírásában mondja el. Irt még Töppelt két jogi munkát Is, az előbbi Differentiae atque convenlentlae juris civilis Saxonum elmen, Altorfban jelent meg, 1661-ben. (R.M. K., III., 2135.) A második, melyről már említettem, hogy doktori disszertációja volt, "Theses Inaugurates de nupti Is" elmen Orléans-ban látott napvilágot, 1667-ben (R.M.K., III., 2396. ). Történeti müveinek kiadásai : Artes et arma. (Tudjuk, ezt appendixként csekély kihagyásokkal hozzácsatolta az Orlglneshez; az Occasus első részeként. (Lipcse, é.n. R.M.K., III., 4280.) Ortglnes et occasus "transsylvanorum. Lyon, 1667. (R.M.K., IH., 2391., hol Leiden jelöltetik meg a megjelenés helyeként, pedig az Lyon volt: Lugdunum Gallorum, 1. Töppelt ajánlása végét Apaffyhoz. ) Második kiadása megjelent Bécsben, 1762-ben. Jelen dolgozatunkban ezt a bécsi kiadást idéztük. 217
