Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
Irodalom : SzekfU, A szász történetírás. Magyarságtudomány, 1943. - Pukánszky, G.d.dtsch. Schrifttums In Ungarn, p. 388. Jegyzem ^Az Artest (Lipcse, XVII. sz. é.n., R.M.K., III., 4280.) aztán Töppelt bedolgozta az Occasusba - az Orlglnes Appendixé-be - (R.M. K., III., 2391.) s az ma az Occasusnak első részét képezi, és befejeződik Izabella visszatértével Erdélybe, s az azt követő két évig tartó pestissel, felölelve az Orlglnes et Occasus 1762. évi bécsi kiadásának 129-217-ig terjedő lapjait, egészen a "res novi regis stabilivlt", szavakig bezárólag, s csak a 217-235-ig terjedő szöveget hagyja el. Mert az Artes az a "pár évvel azelőtt utazásai alatt nyomtatásban megjelent munka", melyről Töppelt az "Orlglnes et occasus" előszavában mondja, hogy barátai kérésére az Origineshez Occasus cimen hozzáftlggesztette. (Adjunxi ad preces amicorum, sub titulo occasum, Revolutiones Transsylvanlae ultimi temporls, historlca narratlone conceptas, continuatasque: illas Ipsas, quae ante aliquot annos In perehrinatlonlbus mels exciderant. Auctor lecturis. ) Az Artes néhány mondata kimaradt az Occasusból, melyeket azonban itt fölösleges lenne felsorolni. 2) 'L. ehhez Frölich ajánlásának Llppalhoz első mondatait. Bél, Ad. I. ésR.M.K., II., 576. 3) L. a XI. -XIII. századi magyar történetírásról szóló fejezetemet. 4) Ego brevi libello Charissimam Pätriam meam, cum suis originibus et aliquot antlquitatibus in gratiam Gallorum et viclnorum Hlspanorum, cupldis profero. ^ltt csak az eredettörténetekkel foglalkozom, az etnográfiai leírások kívül esnek e mil keretein. ^Interest scire, ubi mistae gentes terram colunt unam, quaenam prior sedem occupavi, aut majorum suorum virtutlbus comparatam acceplt; quae litem violenter vei precario, se lilla Ingessit: Allquld enim juris Ipsa antiquitate slbl vendicai provectlor, slcutl posterior sedls allenae consctnetla hospiti paret humano. VI quoque summotis vei oppressls, ut fortuna deest, Ita superstes numinum, Ipsos ulclscendl causa, (p. 74.) 7) Sunt, ut mea fert opinio gens Ista (az erdélyi szász) veteres Daci, seu reliquiae Gothorum. 8) Hogy a Traján oszlopon ábrázolt dák foglyokat gótoknak, tehát szászoknak tekinti, ez lerontja a ihelyes megfigyelést, hogy művészeti emlékeket fel lehet használni történeti forrásként, természetesen nem Ily helytelen Interpretálással: belelátva azokba azt, amit az ember akar. (pp. 768-777.) 9) Leuenklau, Históriáé Musulmanae Turcorum de monumentls ipsorum exscriptae Libri XVIII., Frankfurt/M., 1591., p. 91. Juhr le vero veteres Indigenae feruntur adhuc eadem cum Vngarls vtl lingua, ft). 90.) 1 0\). 46. : In calce Dlctlonarll Hungarlcl, p. 336 (recte: 356), a hely igy hangzik: Post obitum Atylae Ungarl rellcta Pannónia In Scythlam redlerunt, soils Szekhelyis 218
