Bartoniek Emma: Fejezetek a XVI–XVII. századi magyarországi történetírás történetéből
Hazai német történetírók
Utóhangul levonja a történeti fejtegetéseiből adódni látszódó vallási, erkölcsi és filozófiai következtetéseket. Mennyi sorsfordulat, változás sújtotta Pannonlát. A szerencse golyóbisként játszott vele, mikor a legkülönbözőbb népeknek tette hazájává. Népeknek ez Ide-oda vetődését, vándorlását mérlegelve, mondja Frölich, klttlnik az emberi dolgok nagy állandótlansága és hiábavalósága, amiből meg kell tanulnunk, hogy az élet minden válságát, csapását bátran, állhatatosan, türelemmel viseljük, mert hiszen az élet csak vándorlás, a földön nincsen semmi állandó állam vagy hely, sőt: a ml országunk a mennyekben van, s oda kell törekednünk. Frölich csak vázlatát adta különböző népek vándorlásainak, mint ő hitte, a világ teremtésétől a magyarok honfoglalásáig. Es csak egy szempontból nézte azt: a magyarországi népek eredete és vándorlásai szempontjából. Igen sok, legkülönbözőbb kori irók munkáját nézte át, összegyűjtve belőlük, amit a magyarországi népekről kiolvashatni vélt. E meglehetősen terjedelmes anyagot aztán ügyesen csoportosította, időrend, népek, területek szerint feldolgozta. Forrásanyagán bizonyos kritikát is igyekezett gyakorolni. Általában a legjobbnak, leghitelesebbnek vélt irók véleményét fogadja el: ezek egybehangzása elég volt ahhoz, hogy egy tényt valónak tekintsen (ab omnibus fide dlgnis scriptorlbus adprobatur, p. 397.), ellentmondásaikat azonban nem tudta egyeztetni, belőlük a helyeset kiválasztani. Bár tudja, hogy a legrégibb, legeredetibb forrásokig kellene lehatolnia, a humanista történetkutatás e nagy vivmánya nem maradt előtte Ismeretlen, mégis egyenértékű tanú előtte az ókori történetre Herodotos, Thucydldes, vagy a XVI. századi Lazius. Sőt, a modern tekintélyes irót mintha többre becsülné az egykoruaknál. Mégis a saját kora állapotaira, bizonyára eseményeire vonatkozó adatokat is hiteles szemtanuk vallomásaival igyekszik ellenőrizni. S éppen az előbb említett, s általa oly nagyrabecsült Lazius az, kinek abbeli adatát, hogy a Vaskapu melletti Traján-féle Dunahid maradványai még akkor is láthatók voltak, kétségbe vonja, mert ezt sem ujabb történetírókból, sem mostani utazóktól nem tudta kétségtelenül megállapitani. (p. 399. ) Tehát olykor Frölich rátalált helyes kritikai eljárásokra, sőt felcsillannak előtte helyes kritikai elvek Is. 4) Frölich szakit a magyar történet krónikás hagyományaival, legalábbis a magyarok eredettörténetére. Persze nem tudjuk, hogy későbbi magyar történetében is függetlenitenl.tudta-e magát a magyar krónikáktól. De az őstörténetet uj keretekbe illesztette, s ha nem is volt kifejezetten szász soviniszta - megengedte, hogy a németek nem autochthon lakói Pannoniának -, sőt helytelenítette az ilyen soviniszta túlzásokat, mégis ő elsősorban a németek szempontjaiból dolgozta fel Pannónia őstörténetét. De leszakította magát Frölich a szepességi-lőcsei-krónikásoktól: Sperfogel és követői, a Lőcsei Krónika 1641. előtti íróitól Is. Ez a történetírás nem volt az Ízlése szerint való. Halnt, a lőcsei laikus krónikások legjelentékenyebb alakját ugyan erősen befolyásolta, de az ő Iskolája mégis más irányú: nem a helyi évkönyvezés az a műfaj, mely a Frölich által felvetett kérdéseket tovább vlhetné. Frölich követői, hozzá hasonlóan, tudományosan képzett történetírók, az erdélyi Tröster és Töppelt voltak. 5) Frölich müvét theologlal szempontoktól mentesen dolgozta kl. Pedig ezek akkor a történetíráson külföldön Is uralkodnak. A bibliát Is csak hiteles forrásnak tekinti, s ha zárófejezetében, melyet már Ismertettem, valláserkölcsi tanulságokat von is le a történeti sorsfordulatokból, magában a történetben sehol sem lát más történetformáló tényezőt, mint az embert. Vallásos lelke keresi az égi államot, mert a földön ugy sincsen embernek maradása, de a történetből magából nem érez kl az ember akaratán fölötti, transcendentálls erőket: történetszemlélete realisztikus. Frölich harmonikus, kiegyensúlyozott lélek, aki bár maga is megdöbben az őstörténet kegyetlen 200
